Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

Befejezésül Zolnai Béla válasza, melyben megígéri — szinte a „kényszerítés" béklyójában — hogy írni fog, fotokópiája is van és szeretne különnyomatot csináltatni a cikkből. Vállalkozik, s elküldi, amint elkészült. * Ilyen névsor és ilyen ajánlkozások után — kivéve azokat az élesebben is ellenkezőket, akikről ezúttal az approbáció, a jogutódok beleegyezésének hiányában nem szólhatunk — az ígéretek igen jó perspektívákat nyitottak a második Babits-Emlékkönyv megjelenéséhez. II. Az emlékkönyv kiadásának meghiúsulását könnyű lenne valamiféle adminisztratív (amint az korábbi sorainkból kiolvasható) bizonyos hallgatag ellenszenv, vagy legalábbis passzív indítékú „lelkesedés" okaira viszszavezetni. Ezt elkerülendő fontos, hogy a visszautasítás valódi okait öszszegezve — a magunk véleménye előtt citátumokra hivatkozva — rangsoroljuk a véleményeket: Ki tud — tudott ok-hír, pontossággal az emlékkönyv —megjelenése útjába gördített útzáró akadályokról. Ilyenformán elsőnek Tüskés Tibor levelezését kell előmutatnunk, amely Dévényi Iván szellemi identitásához csatlakozva, Dévényi akaratának síneivel párhuzamosan futva, kétséget kizáróan ,az emlékkönyv sorsa iránti aggódását, a tevékeny, strukturálisan is kiépített cselekvési rendszert rögzíti. E hivatkozási sorozat kitűnik Tüskés Tibor, az akkori Jelenkor főszerkesztője, majd később a Magvető-lektor leveleiből nyomonkövethető indokfolyamattal. Ezt az indokfolyamatot tartjuk a leghitelesebbnek, mert dokumentatívan tényszerű, állomásról állomásra követi a vonatot, s mint vezető szerkesztő és lektor a Magvetőnél, személyekre utalóan is bizonyító erejű. (Más kérdés, hogy az Illés Endre által megjelölt meghiúsulási okokat, mint egy másik kiadó tapasztalatain nyugvó ellenérveket, a tüskési összláncolatba fonódo, egymásból következő okain túl, idézni kívánjuk — kijelentvén, hogy hitelesnek is tartjuk azokat. Ezt követően — végezetül — megemlítjük a Magvető akkori soros szerkesztőjének, dr. Jólesz László főszerkesztőnek hivatalos álláspontját, mely a visszautasítás sorompóját végleg leereszti az emlékkönyv előtt. Mi hat az oka, hogy a Babits-arcképek — a Dévényi összegezés igényében — nem jelenhettek meg együtt? A Babits iránti rendkívül fogékony (s nem elfogult) „Dévényi-érzékhez" közeli nyomon követjük a kudarcot a levelekben, melyeket éppen nem Dévényi írt, hanem kezdetben egy idegen, fogékonyságban Dévényihez hasonló szerkesztő-író, irodalomtörténész intézett hozzá. Ez az ember Tüskés Tibor volt, aki érdekes módon a Babits második emlékkönyv kiadásához — nem kerülhető zsargon: adminisztratíve is kapcsolódott. Tüskés Tibor a Pécsett megjelenő Jelenkor című folyóirat akkori fő104