Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

követő „egyházművészeti kiállításokon'' Einczinger már meg is tagadta részvételét. De írásaiban feltáró és elemző módon foglalkozott a város művelődéstörténeti és művészeti emlékeivel, a kortársi európai és magyar képzőművészettel, a helyi hírlapokban (Esztergom, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Hírek, Magyar Sión, Esztergom Vármegye 1920— 1944 között, Szabad Esztergom 1945 után), ugyanígy az Esztergom Évlapjai című folyóiratban (1925—1938) rendszeresen publikált. Művelődéstörténeti munkásságának feltárása — különösen a várásatások körüli beszámolók feldolgozása — a helyi kutatás nemes feladata lehet. Városában, majd a budapesti kollektív tárlatokon számos elismerést és díjat kapott, a nyaranként rendszeresen itt időző jóbarátjávai, Kárpáti Auréllal (1884—1963) együtt álmodták, majd szervezték meg a Tamás Galéria modern magyar képzőművészeti bemutatóját 1934 őszén az esztergomi Széchenyi Kaszinó (ma ÉDÁSZ-központ, a Kisduna-hídnál) helyiségeiben. Babits és a közös jóbarát, az egykori esztergomi tanítóképzős diák, Kárpáti Aurél ajánlásával Einczinger Ferencet 1936-ban a budapesti Vajda János Társaság levelező tagjává választotta, a festőművész székfoglalót Az esztergomi várásatások művészettörténeti jelentősége címmel tartott Budapesten, a májusi előadássorozaton. Ez a társasági tagság nyitotta meg Einczinger művei előtt a Tamás Galéria kapuit. A Tamás Galéria kortársi anyagának esztergomi megnyitásán Lepold és Kárpáti mellett Einczinger is szerepelt: az ünnepi szavak és a tárlatvezetés között ő tartott a huszadik századi magyar festőművészetről emlékezetes előadást (1934. október 7.). Ennek részletei az Esztergom október 14-i számában olvashatók, egyidejűen és szintén a tárlat körül nem kevés újságcikk Einczingertől és másoktól az esztergomi lapokban. A legsikeresebb kiállító az esztendő nyarán elhunyt, eddig „ismeretlen'' Derkovits Gyula lett, a kollektív válogatás teljes anyaga Esztergomból indult vándorútra az ország városaiba. Babits „esztergomi honfoglalásaiban" — (amelynek főbb eseményeit, 1927 — 1935 között, írásunk előző fejezetei tárgyalták) — Einczinger Ferencnek nagy része volt. A két fivérnek szinte folyamatosan a Völtő itt töltött nyarai napi kényelmének biztosításában, és a minden irányú támogatásra a költő betegségeinek idején — Einczinger Ferenc közvetít a város intézményei és Babits között. „Szóval Feri az igazgatóság jelöltje volt és a részvényesek buktatták ki... Kicsit savanyú, nem bratyizik, nem ivott..." — olvashatjuk a Beszélgető Füzetek egy lapján (1938. március 31.), ,.Einczinger megmondja, mikorra kapod meg biztosan a pénzt..." (1940. október közepe), „...sokszor üdvözlöm Einczinger Ferit, javulást kívánok mielőbb . . ." (1941. május 24.), „ . . . Einczinger Feri ajánlkozott, hogy könyveket küld. Most küldhetné Esetleg van valami detektívregénye is..." (1941 június közepe), „...mutatok egy szép érmet Ferinek, ha eljön . . ." (június vége), „ .. . Ferikém, egy érmet akartam neked megmutatni, nézd. itt van kék tokban! — Hogy tetszik az érem? Berán . . ." (július 2.) „Einczinger Ferenc Beck után szabadon .. ." (július 12.), „Hűtlen leszel hozzám . . ." (augusztus 1.?) — olvashatjuk tovább, egy valóban eleven és meghitt barátság bizonyítékaként. A „Beck 96