Esztergom Évlapjai 1981

Hegedűs Rajmund: Az esztergomi URÁNIA. 1823—1833.

mértékben, sokszor a klasszikusokat utánozva. Szerette az anakreoni dalt, ebben Csokonai hatása is felismerhető, de természetes vonzalmának is megfelelt ez a műforma, ugyanis alkalmas volt nyugodt egyéniségének, derűs világnézetének kifejezésére. Epigrammáiban hirtelen fordulatokra, gyors, csattanós befejezésre törekedett. Fejlett verstechnikával rendelkezett, a verselést még az iskolában sajátította el. Simán, könnyen folyó nyelve magyaros, költői szókincséből hiányoznak a nyelvújítás túlzásai. Versei később nagyrészt az Urániában jelentek meg, de itt lattak napvilágot a Fáy András módjára írt mesék is, és színdarabjait is itt tette közzé — többnyire álnéven. Említésre méltó, hogy a népdaltól sem idegenkedett. Szeder Fábián azonban nem született költőnek. A kortársak legtöbbre a magyar nyelv területén végzett munkáját értékelték. Jól érzékelte nyelvünk korabeli problémáit, és helyes, átfogó megoldásukra törekedett. Nem lehet vitás, hogy számos megállapítása ma már nem helytálló. De Szeder Fábián esetében sem az a lényeges, miben nincs igaza. Munkáját az teszi értékessé, hogy akkor, amikor még nem volt magyar nyelvtudomány, egy sor nyelvészeti cikket írt, és ezzel hozzájárult a magyar nyelvtudomány kialakulásához. Úttörő munkát végzett a palócokról és a palóc nyelvről írt három néprajzinyelvészeti tanulmányával.

1

1 Szeder Fábián az első magyar nyelvjáráskutató. Horváth István éppen Szeder Fábiánra hivatkozva hirdette, hogy „itt az idő, mellyben a Palótzság, Székelység, Götsejség és Baranyai Köz Nép Nyelvére (mellyet ki nevetni gyávaság, esmérni ellenben még a Nyelvről okoskodónak is igen hasznos) bővebben illik gondoskodni".

12 Szeder felhívta a kortársak figyelmét a tájszavak gyűjtésére, megállapította, hogy a népi nyelvből vett szavak szintén szolgálják a nyelv csinosodását, „egyformán alkalmasak az írói nyelvre átváltozni". Ma is érvényes elveket állított fel a szókincsfejlesztésre: a szókincs gyarapodását egyrészt a régi nyelv, másrészt a tájszólás figyelembe vételével kell elősegíteni. Ő maga is foglalkozott a régi nyelvvel, Telegdi Miklós prédikációihoz glosszáriumot írt. Tudatosan kerülte az idegenszerűségeket, bírálta a könnyelmű nyelvújítást, mert ezzel csak rontjuk a nyelvet. A magyar nyelvtudomány egyik fontos problémája Sylvester János óta, hogy milyen legyen a magyar grammatika struktúrája. Szeder Fábián korában sincs még végleg kialakult magyar nyelvtanunk. A rendtárs Guzmics Izidor (az Uránia egyik állandó munkatársa) joggal írhatta neki: „Az Isten szerelmére kérlek, kezdj egy magyar grammatika készítéséhez Révay princípiumai szerint".

1

3 Szeder Fábián magyar nyelvtana_ csak kéziratban maradt ránk, nem is dolgozta ki teljesen, de a kisebb nyelvészeti cikkekből kiviláglik, hogy milyennek képzelte a valóságban.

1

4 Ismerte a régi magyar grammatikákat, a német és olasz nyelven írt magyar nyelvtanokat is, és így két dologgal tisztában volt. Felismerte, hogy a magyar nyelvtan elveit nem lehet a görög és latin grammatika alapján meghatározni, bár a klasszikus nyelvek grammatikájától ő sem tudott teljesen elszakadni. (Példa erre az igeragozása.) Másrészt jól tudta, hogy az egységes grammatika nélkülözhetetlen az irodalmi nyelv továbbfejlesztéséhez, az egységes köznyelv kialakulásához. Szükségesnek tartotta az egyöntetűséget, nemcsak a nyelvhasználat terén, hanem a helyesírásban is, néhány dolgozatában helyesírási szabályok megfogalmazására is törekedett.

1

5