Esztergom Évlapjai 1981
Oláh Tibor: A Dunazug mezőgazdasági hasznosításának múltja, jelene és jövője (a természeti tényezők szempontjából)
Ugyancsak a Kormány 1016/1965. (V. 1.) számú határozata rögzítette a Duna-kanyar területfogalmát úgy, hogy elszakíthatatlanul e régióhoz tartozó kiemelt településnek ismerte el Esztergomot. Előírta, hogy: — „A Duna-kanyart (egységes egészként) a főváros és környéke lakosságának kiránduló, hétvégi pihenő, tartós üdülési-sportolási, továbbá Budapest idegenforgalmi befogadóképességének kiegészítő területeként kell fejleszteni. Ezért a terület sajátos táji adottságait és szépségét meg kell őrizni. Az erőforrásokat a kiemelt településekre kell összpontosítani, ezek: Visegrád, Esztergom és Pilismarót. A vadászat, a természetjárás és a téli sportok részére: a Kétbükkfanyereg—Pilisszentkereszt—Pomáz—Paprét—Tahi útvonalától Ny-ra, és az É-i Panoráma úttól D-re eső területet kell fenntartani. A mezőgazdaság a táj adottságai és a helyi munkaerőhelyzet figyelembevételével fejlődjék." A ma Esztergomja és közvetlen vonzáskörzete (Dorog, Leányvár, Piliscsév, Kesztölc, Pilisszentlélek, Pilismarót, Dömös) inkább kapcsolódik a főváros vonzáskörzetéhez, mint a tatabányai—székesfehérvári—győri körzethez. (7. és 8. számú térképmelléklet) A várost és körzetét bármely vonatkozásban sokkal szorosabb szálak fűzik Budapesthez, mint Tatabányához. A lakosság számottevő részének munkahelyi kötődést is jelent a főváros; magasabb fokú kulturális szükségletének kielégítését is ott találja meg; jelentősebb bevásárlásai is a fővárosba vezetik, mivel Budapest közelebb van, mint a bányavidék központja. Dorog szintén Esztergomhoz, illetve Budapesthez kötődik. A város iparvállalatai mind fővárosi központúak, vagy legalábbis oda orientálódnak. Mindezek alapján ma már erőltetettnek hat egy régebbi megalapozatlan csatolás, és — a térség mezőgazdaság-fejlesztése érdekében is — okvetlenül revideálásra szorul. Ennek „jogalapját" egyébként maga a természet hozta létre, amikor a Duna-kanyart, hazánk legszebb folyóvölgyét megalkotta; s a gazdag történelmi múlt is ezt a hovatartozást és regionális szerepkört hitelesíti. Mai felfogásunk szerint egy tájszerkezet három fő elemből tevődik össze: lakótáj, termelőtáj és üdülőtáj. A termelőtáj is három típusú, úgymint: mezőgazdasági táj, erdőgazdasági táj és ipargazdasági táj. Esztergom táj szerkezetében mindháromnak fontos szerepköre és kiemelt jelentősége van. Az itteni mezőgazdasági termelőtáj típusa három lépcsőzetű: — Duna-menti öntözhető sík területek, — domboldalak D-i DK-i, DNy-i lejtői mint elsőrendű szőlő-gyümölcstermő bázisok, — É-i és Ny-i hegyoldalak mint az erdőgazdaság termőhelyei, — vízmosásos domboldalak gyepterületei, kérődző állatfajok (juh, szarvasmarha) tartására. 194-