Esztergom Évlapjai 1981

Kaposi Endre: Szemelvények Martsa Alajos levelezéséből (I.—II.)

II. FERENCZY BÉNI levelei A „Művészet" című folyóirat 1970 augusztusi számában nyilvánosságot kaptak azok a tények, melyek Ferenczy Béni 1948-as esztergomi művésztelepével kapcsolatban 22 év távlatából feltárhatók voltak. A Martsa Alajos hagyatékában fennmaradt mintegy tucatnyi Ferenczy Béni levél azonban tovább pontosítja a jeles szobrász és Esztergom kapcsolatára vonatkozó eddigi ismereteinket, bizonyságául annak, hogy milyen erős szálakkal kötődött Ferenczy Béni a városhoz, és főképpen az egykori művésztelepet kezdeményező Martsa Alajoshoz. Az első levél 1948. október 19-én, — tehát az Eiftzinger Sándor esztergomi pékmester villájában töltött nyarat követő őszön — íródott. Erre utal az alábbi mondata is: „. . . Isteni idő van, — folyton az Einczinger kert intim bájai hívogatnak — de kötve vagyunk. .." S hogy Ferenczy Béni csakugyan visszavágyott Esztergomba, azt 1949. június 24-én kelt levele is bizonyítja. „Kedves Lajos. Úgy terveztük, hogy most vasárnapra pár napra lejövünk Esztergomba nyaralásunkat előkészíteni, — de az istenek nem így akarván, terveink megváltoztak. Az idén feltétlenül úgy szeretnők megszervezni a dolgot, hogy kosztot hordassunk, — legyen egy állandóan bejáró kislány féle, aki délben felhozza ebédünket, elmosogat, felseper, sat. Ahogy bokros elfoglaltságod engedi, esetleg gondolkozz és érdeklődj, hogyan lehetne ezt előkészíteni és megvalósítani... Talán kérdezd meg Einzinger bácsit, — hátha ők is tudnak segíteni. Addig is tehát üdvözöljük és köszöntjük az egész Esztergomot. F. B." Sajnos ez a nyaralási terv már nem valósulhatott meg, de a kapcsolat nern lazult. 1950-ből hat levél maradt. Az itt idézett részlet — mely egy 1950. I. 5-i keltezésű levélből való — említést tesz Martsa Alajos tervezett Pestre településéről, a ma is jó egészségnek örvendő esztergomi Fandli köszörűs-mesterről —- aki Ferenczy Béni fafaragó szerszámait renoválta —, valamint egy esztergomi ferences rendi szerzetesről. A levél Ferenczy Béni egyik esztergomi látogatását követte: „Kedves Lajos — köszönöm nyúlfarknyi soraidat (és elképzelem, milyen szerencse, hogy nem vagy Tunéziában, onnan sose írnál,)* ... Az a két és fél óra, amit Esztergomban töltöttem egészen felvillanyozott — amíg ott vagy: önmagad vagy, itt egy szám leszel. Kis szám. A Fandli pedig egy zseni! Félek, egy csomó pénzt fizettél neki helyettem. . .. László atyát ölelem és kívánunk neki minden jót.. . "** Az esztergomi nyaralás terve egy 1951. IV. 26-án kelt levélben újra visszatér: „Kedves Lajos. Gondolom pár nap múlva úgy tartósabb „próbanyaralásra" lejövünk — Hallottam azóta te is voltál itten, de nem nálunk. ? ... Az Einzinger körből se láttunk senkit hónapok óta... " 'Martsa 1935 és 1937 között Tunéziában élt. "'•László páter — világi nevén Farkas Imre — szakképzettsége szerint francia—magyar szakos tanár, mint amatőr fényképész gyakran megfordult Martsa fényképész műtermében. Hamarosan kitűnt, hogy a reverendát egy igen művelt, megnyerő egyéniségű, szabadelvű ember viseli. A fotómüteremben a páter Martsa révén megismerkedett az illegális kommunista párt helyi vezetőivel is, akik nagyrabeesülték őt kiváló emberi tulajdonságaiért. (Pl. saját pénzén támogatta a bebörtönzött dorogi bányászok családját.) A nácizmus üldözöttjeivel való szímpatizálás miat rendfőnöki dorgálásban részesült. 1948-ban kilépett a rendből és 1968-ban bekövetkezett haláláig tanárként működött. 163-