Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Magyar György: Sportágak, egyletek kialakulása és elterjedése Esztergomban a dualizmus korában

játék megismertetése céljából az egylet közreadta azt a szabályzatot, amelyet az „Alt Englands Lawn Tennis Club Association" játékszabályai nyomán a budai Tornaegylet közölt. 1890-től a nyári szezonban hetenként két alkalommal a Tornaegylet kertjében 1—1 órát jelöltek ki testgyakorlásra, hol különböző szertornázást, futást és ugrást gyakoroltak. Vasárnap és ünnepnapokon — csörgedező árpáié mellett — a tekézés folyt.. Oberth Ágoston egyesületi titkár az 1890. évi október 31-i közgyűlésen a tornászat" mellett kardoskodott: „. . . Tornászni kellene kicsinyeknek és nagynak, gazdagnak és szegénynek. Tisztán egészségi okokból sem szabad a tornászást mellőzni." Az egyesületi tagok kölcsönéből 1893-ban „tornakertet" vásároltak

1

0, s e jóval nagyobb területen, az 1890-es évek végefelé egy-két új sportágat, az atlétikát és a kerékpározást is bevezették. Megismerkedtek a diszkosszal és a rakettekkel. A velocipédezés is annyira meghódította az esztergomiakat, hogy 1899-ben a Tornaegyleten belül megalakították a kerékpárosszakosztályt, vezetőjéé Nagy Antalt választva meg. Az említett sportágak művelése mellett gyakorta rendeztek társas vacsorákat és „vigalmakat", amelyeken a város jómódú előkelő polgárai meg nem hirdetett „versenyágakban": minél divatosabb, fényűzőbb megjelenésben vetélkedtek egymással. A korabeli újságok tele voltak azok neveivel, akik ezeken az öszszejöveteleken részt vettek. b.) Ünnepélyek, kirándulások, versenyzések szervezése Az esztergomi emberek szerették a nótát, a táncot, a vigalmakat. A házak, a tornácok, a kertek visszhangzottak a zeneszótól, az öblös kupák mellett az öregek csendesen dalolták a nótákat. A kertes házak udvaraiban ünnepnapokon a cicázás, a zálogos játék folyt. A szomszédok, az atyafiak és az ismerősök gyakran összejöttek és együtt töltötték szabad óráikat. A kiegyezés után országosan megélénkült társadalmi tevékenységek révén fellendültek az erdei népünnepélyek, kirándulások. Esztergomban már az 1850-es esztendők elején népszerűek voltak az ún. „deák-majálisok", melyeket a Cserepesnek nevezett helyen tartottak. Ezeken az ünnepségeken a diákok nem vetették meg az italt, és sokszor többet is vettek be a „jóból", mint az egy diák esetében megengedett lett volna. A majálisok a kezdeti időkben kimondottan férfi mulatságok, és sportvetélkedőktől teljesen mentesek voltak. Az első fellángolások után egyre hanyatlottak, és végül az 1850-es évek végén az iskolák vezetői betiltották rendezésüket. Indokuk az volt, hogy az erdei deák-majálisok a „szolid tanulók erkölcsi követelményeivel össze nem egyeztethetők."

1

7 A tilalom egy évtizeden keresztül érvényben volt. Az 1860-as évek vége felé az esztergomi főgimnázium kezdeményezésére újból megrendezték a diák-majálisokat. A főgimnáziumban ez időben sokoldalú, élénk tevékenységet folytattak. Működött a dalárdája, zeneegylete, önképzőköre és ezek külön-külön is sok színvonalas rendezvényt bonyolítottak le. Az ifjúság azonban az iskola falain kívül is kívánt szórakozni, amit elsősorban a VIII. osztályos tanulók kezdeményeztek. A főgimnázium VIII. osztályának vezetője Vaszary Kolos (később hercegprímás) azzal a feltétellel engedélyezte az erdei mu142-