Esztergom Évlapjai 1979

Bárdos István: Az esztergomi és a tata-tóvárosi szabadegyetemek története 1922—1934-ig

népművelési előadásokat, elbeszélő órákat a jellemnevelés szempontjai szerint tartják. A vonatkozó miniszteri utasítás különösen a 14—16 éves, szülői háztól elszakadó, önálló kereső legényekre irányítja a figyelmet. A belvárosi, vízivárosi és szentgyörgymezői olvasókörben, a katolikus legényegyletben, az iparos tanoncotthonban és a most megalakuló belvárosi leánykörben fog folyni az idei népművelési munka nagy része bőséges programmal".

2

2 Ebből az elképzelésből már teljes mértékben kimaradt a szabadegyetem programja. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a rendes időben megindult és összesen 20 órásra tervezett 1934 évi őszi ciklus a következő hírrel fejezte be — idő előtt — működését: „... az egyik előadó betegsége és egyéb technikai okok miatt a szabadegyetem befejeződött. A tanrend szerinti keddi és csütörtöki órák elmaradnak."

2

3 E váratlan hírt követően sem a sajtóban, sem a levéltári dokumentumokban nem említik többé az esztergomi és a Tata-tóvárosi szabadegyetemek nevét. Átadták helyüket az új elvárásoknak és követelményeknek jobban megfelelő népművelési formáknak, amelyek egyrészt a szegény néprétegek, másrészt a vezető értelmiségiek tudatának manipulálását tűzték ki célul. 73