Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Szállási Árpád: Adalékok Esztergom XIX. századi egészségügyéhez

Dr. Szállási Árpád: ADALÉKOK ESZTERGOM XIX. SZÁZADI EGÉSZSÉGÜGYÉHEZ A XVIII. század végén Esztergom csaknem egyetemi város lett. Ugyanis, amikor a nagyszombati orvosi fakultás központibb elhelyezése felvetődött, a prímási székhely is szóba jött, mint direkt diákoknak való csöndes városka. Végül a helytartótanács Buda, illetve Pest mellett döntött, nem alaptalanul. Esztergom (ugyanúgy, mint Nagyszombat) képtelen lett volna ellátni a bonctani intézetet hullákkal, a különböző klinikákat demonstrációs beteganyaggal, erre a budai Szt. János kórház, illetve a pesti Rókus, az ország legnagyobb gyógyító épülethálózata sokkal alkalmasabbnak kínálkozott. A XVIII—XIX. századfordulón mégis szerencséje volt, megyénknek, mert Lenhossék Mihály Ignácz személyében 1799—1808 között olyan ambiciózus főorvost kapott, aki előbb pesti, majd bécsi egyetemi tanárrá küzdötte fel magát, 1825-től az országos főorvosi (protomedicus) legmagasabb tisztséget töltötte be. Kéziratos gyógyszertani beadványát a levéltár őrzi, szakszerűsége mellett fő erénye, hogy hazai gyógynövényekkel akarta helyettesíteni a drága, többnyire körülményesen beszerezhető külföldieket, egyenértékükről a saját tapasztalatai alapján győződött; meg. Pl. a köptető hatású csillagos ánizst (Anisum stellatum) a hazai ánizs tökéletesen helyettesíti, a kakaót, mint kenőcsök alapanyagát vaj vagy friss zsír kevés sárgaviasszal összekeverve pótolni tudja. A kellemetlen szagú Assa foetida helyett fokhagymát ajánlott, amit a nép különben (még ma) is használ, nem oktalanul. Egyes kollégái szerint a malária elleni kinint jól pótolja a fűzfakéreg (Cortex Salicia) kivonata, de Lenhossék ezt a nézetet nem erősítette meg. Egyéb ténykedéséről a korabeli jegyzőkönyvek tanúskodnak. A szakmailag igen képzett kitűnő szervező és gyakorló orvos 1801 októberében vidéken elsők között végzett sikeres himlőoltást mintegy hatszáz személyen, amelyről a Salzburgban megjelenő Medizinisch-Chirurgische Zeitung 1802. évi II. kötetében számolt be. A város tehát Lenhossék főorvos jóvoltából aránylag korán vált „himlőtől védett övezetté", statisztikai kimutatásait példás pedantériával készítette, a himlőről 1829-ben könyvet adott ki. Nem feledkezett meg az akkor még híres esztergomi keserűvízről, Kurze Nachricht über Graner Bittervasser című tudósításával német nyelvterületen akarta népszerűsíteni. Mivel az egészségügy akkor még erősen a hivatott személy képességeitől és felelősségérzetétől függött, hiszen a Generale Normativum in Re Sanitatis általános jogszabálygyűjteménye akkor még távolról sem tartalmazott és alkalmazott annyi adminisztratív ellenőrzést, erthető, hogy a következő kiváló főorvos kinevezéséig a város egészségügyéről nem sok nevezetes feljegyzés maradt. Pedig Lenhossék elkerülése utáni esztendőben (1809) volt a Napoleon elleni dicstelen nemesi felkelés, amely ugyancsak próbára tette a magyar orvosok járványügyi képzettségét. A vármegye csak a húszas évek végén kapott ismét átlagon felüli képességű orvost Kamenszky István személyében. Arról nevezetes, hogy ő írta az első magyarnyelvű orvosi disszertációt szinte tüntetőleg a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának évében (1825), címe: Orvosi értekezés a magyarországi levegő egészséges létéről általányosan.. . ez egyúttal az első önálló, nyelvünkön írott orvosmeteorológiai munka. Rövidesen nagy szükség volt Kamenszky rátermett38