Esztergom Évlapjai 1960

P. Brestyánszky Ilona: Az esztergomi Keresztény Múzeum jelzett deliti fajanszai

AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM JELZETT DELFTI FAJANSZAI Az esztergomi Keresztény Múzeum gazdag iparművészeti jellegű anyagában a San Marco gyűjtemény közel száz delfti fajánsz-edényt őriz. Ezek az edények avatják a Múzeumot az európai kerámiatörténet szempontjából is számottevő gyűjteménnyé. Az anyag nagyobb része jelzetlen, csak az állapítható meg, hogy Delftben a XVII. század végétől a XVIII. sz. közepéig készültek és egytől-egyig camaieu bleu festésűek. Valamennyi a kínai Kang Hsi porcelán modorában készült. Közülük tanulmányunkban csak a mesternévvel jelzett tizenkét edénnyel foglalkozunk, melyek hét íajánszkészítő mester műhelyéből származnak.' Az edények mind a delfti manufaktúrákból származnak. Delft a XVII. század második felétől a XVIII. sz. közepéig az Alpoktól északra az európai fajánszipar központja volt. Művészi hatású fajánszai a kínai import porcelánnal is felvették a versenyt. A delfti fajánszkészítők a legelőkelőbb delfti céh, a Szent Lukács céh tagjai voltak, a céh alapításától, 1611-től kezdve. Van der Burgh" kutatásai szerint számuk már az első évben nyolc volt. 1670-ben Van Blezwyck várostörténeti kutatásai szerint számuk huszonnyolcra nőtt, ez mutatja a fajánsz-manufaktúrák óriási fellendülését. Ez a fejlődés az 1650—70 között lecsökkent kínai porcelánimporttal állt összefüggésben. Erre az időszakra esett a delfti söripar lehanyatlása is és így a fajánsz-manufaktúrákat az elhagyott sörfőzdékben rendezték be. A manufaktúrák az épülettel együtt a sörfőző nevét is örökölték, s megszűntükig annak jelzésével működtek. A XVII. század második negyedében a holland kerámia oly kiváló minőségű edényeket gyártott, oly magas szintre emelkedett, hogy a fajánszkészítők magukat porcelángyártóknak, edényeiket pedig porcelánnak nevezték. Bár a fajánsz anyagát egyre finomították, porcelánt Delftben sohasem gyártottak. A delfti fajánszok néha csalódásig hűen utánozzák a kínai porcelánt. Az alapanyagot a fajánszkészítők hosszas kísérletezés után háromféle agyagból keverték öszsze: a Tournaiból való finom szemcsés, csaknem fehér színűből, a westfáliai szemcsésebb lágy szürkéssárgából és a delftiből.

; Ez a keverék sárgás, majdnem fehér színű, könnyű, plasztikailag jól formálható volt, erre al1 Gerrtncli Tibor: Esztergomi műkincsek. Prímás Album. Bpest, 1028. 202. old. Lepold .4. I.ippay Lajos: Esztergomi útikönyv. Esztergom, én. 57. old. — Magyarország műemléki topográfiája. 1. Esztergom. Bpest, 1948. 182. old. hat mester nevét (O. 1.. Kruyek, Dávid Kani, Joh. (laal, Petrus van Mariim, L. Sanders és .1. Harlees) tünteti fel évszámokkal. Az évszámok azonban nem az edényeken láthatók, hanem az edények meghatározója, azokat az akkor rendelkezésére álló szakirodalom: ./. G. Th. Graesse, /•'. Jaenicke: Führer fiir Sammler von Porzellan usw. jegykönyve alapján határozta meg. A legújabb holland kutatás az edények meghatározásánál csak készítőhelyek megállapítására és amennyiben lehetséges, a mesterek közelebbi adatainak megadására törekszik. Miután a mesterek műhelyéhez kapcsolható jelzett edény rendkívül kevés, a mesterek munkásságában kronológiai sorrendet megállapítani e pillanatban nem lehetséges. — M. A. II. Jansen: Delft Aardewerk Rijksmuseum. Amsterdam, 1955. 2-3 perrand w. Hűdig: Delfter I'ayence. Berlin, 1929. 276. old. 57