Esztergom Évlapjai 1960

Ifj. Fehér Géza — Parádi Nándor: Esztergom-szenttamáshegyi 1956. évi törökkori kutatások

kásban levő — kovácsolt pántfüllel, hanem masszív öntött füllel látták el, amelyet az edényre két szegeccsel erősítettek rá. — A bemutatott

24 kiöntőcsöves korsó (XXIX. t. 3.) szintén általánosan ismert a magyarországi hódoltságkori török anyagban."

1 Fényezett külseje rézből készült megfelelőjére emlékeztet. A pécsi Janus Pannonius Múzeum — Esztergom—szenttamáshegyihez hasonló jellegű — török anyagában 71 darab különböző méretű fazekas égető háromláb (XXIX. t. 9.) képezi a fazekas műhelyre utaló régészeti leleteket."

5' Az Esztergom-szenttamásheg'yi török fazekaskemence anyagát végérvényesen csak akkor keltezhetjük, amikor már az egész ásatási anyag restaurált állapotban rendelkezésünkre áll. A fazekasműhely elpusztulásának időpontja is csak az anyag értékelésével együtt állapítható biztosan meg. Egyelőre az edények formája és kidolgozása •—- a két feliratos tál írástípusának vizsgálatával és a történeti adatokkal egybevetve

2

6 — arra enged következtetni, hogy e műhely a XVI. század végéig állhatott fenn. Ifj. Fehér Géza—Parádi Nándor FOUILLES PRATIQUÉES PRES ESZTERGOM A SZENTTAMÁSHEGY La poterie hongroise regut une profusion de formes et de motifs turcs pendant l'occupation du Croissant qui avait duré plus de 150 ans (XVI

e et XVII

e siécles). Conséquemment l'étude de la céramique turque revét une importance considérable pour l'histoire des industries hongroises. Dans ce programme en été 1956, les auteurs de cette étude ont entrepris des fouilles de contrőle sur le Szenttamáshegy á Esztergom. Devant la maison sise sous le n° 6 de la rue Lépcső ils ont réussi de mettre á jour, les restes d'un four de poterie d'origine turque (Pl. XXVII. 1—3, fig. 1—2.). Les origines de cette fouille remontent á 1926. quand au cours des travaux de terrassement pour la pose du nouveau réseau d'eau on a trouvé á l'endroit indiqué — une riche récolte céramique qui laissait á conclure sur l'existence d'une ancienne poterie turque. Le mat.ériel du four remué a été récupéré et transporté au musée d'Esztergom, mais ni les objets céramiques 2

4 Domanovszky Györpu: Kiöntőcsöves edények és magyarországi elterjedésük (Etlincgraphia— Népélet. LI. évf. 1940. 211-227. old.) c. dolgozatában — a vidéki múzeumokban fellelhető jelentős török kiöntőcsöves korsó-anyag figyelembevételét mellőzve — a Magyar Nemzeti Múzeum csekély 10 korsótöredékéből kiindulva tesz kísérletet ennek az edénytípusnak az értékelésére. 2

5 3187. sz. leltári tétel. Lelőhely: Pécs. János u. 6. (Dr. Ludvigh Ferenc ajándéka.) — A helyszínen nem sikerült közelebbi adatokat megtudnunk. 2

0 Nagy Lajos: i. m.-ben a XiV. t. 2. sz. képen bemutatott törökkori raktárverem anyagát a XVII. század elejére helyezi. Mivel ezen anvag zöme az Esztergom — szenttamáshegyihez hasonló jellegű, korhatározása a mi keltezésünket is alátámasztja. Vö. Horváth Henrik: i. ni. 53., 54. kép. — A történelmi adatokra lásd Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megve múltjából. Esztergom, 1891. 10. old. — Esztergom 1543-1683. között tíz évi (1595 — 1605) megszakítással török uralom alatt állott. 1594-ben a lörök 200 tőből álló őrséget befogadó kis erődítményt épített a Szenttamáshegyen, amit Mátyás főherceg még ugyanabban az évben elfoglalt. — A fazekasműhely elpusztulása - minden bizonynyal — ehhez az eseményhez köthető. 43