Esztergom Évlapjai 1960

Ifj. Fehér Géza — Parádi Nándor: Esztergom-szenttamáshegyi 1956. évi törökkori kutatások

közelében már csak a fenék átégett tapasztása maradt meg. A kemence Ny-i oldalát a Lépcső utcán végighúzódó vízvezetékcső árkával, a kemencét és a hozzátartozó előteret pedig a fővezetékből kiágazó másik két vízvezetékcső árkával vágták keresztül. Ugyanakkor a két cső közti területet is megbolygatták. Valószínűleg ekkor rombolták szét a kemence falának és szájnyílásának egy részét. A kemence előtere tojásdad alaprajzú, a szájnyílás felé szélesedő lehetett. Alja kissé teknős. Mélyebb szintű, mint a kemence tüzelőterének átégett alja. Az előtérben, a szájnyílás közelében, sekély teknős mélyedésben hamus réteget találtunk. A kemencéből kihúzott hamu maradványa lehetett. A vízvezeték fektetését megelőzően a kemence K-i, az előtér É-i és Ny-i részét beásással vágták keresztül. A kemence megmaradt részéből annyit meg lehetett állapítani, hogy a kemence alsó részét — tehát tüzelőterét '— az előteréhez hasonlóan a bolygatatlan agyagba vágták. A kemence belsejét annyira szétrombolták, hogy csak a D-i felmenő falának igen kis részlete volt bolygatatlan. Éppen ezért az égetőtér formáját és kialakításának módját nem állapíthattuk meg. Annyi azonban a megtalált töredékek alapján kétségtelen, hogy az égetőtér falát vastagon megtapasztották. A kemence megmaradt részletei és a törmelékben talált fal- és rostélydarabok, világosan elárulták, hogy olyan égetőkemencével van dolgunk, amelynek kettéosztott tüzelőterét átlyuggatott agyagrostély választotta el az égetőtértől. Már maga az a körülmény, hogy a kemence tüzelőterét az agyagfal két, megközelítőleg egyforma részre osztja, fejlettebb kemenceszerkezetre utal. Középső válaszfalat csak nagyobb méretű kemencéknél készítettek, abból a célból, hogy az agyagrostély le ne szakadjon. Az omladékból előkerült agyagrostély töredékein kerek lyukak voltak (XXVIII. t. 3—5.). Ezek átmérője a töredékekből megállapíthatóan 7—9 cm volt. A rostélyt képező agyaglap a megmaradt töredékekből megítélhetően nem volt egyenletes vastagságú. Vastagsága 5—-16 cm között váltakozott s bizonyára a középső részét alátámasztó osztófaltól, a külső falak felé vastagodott. A rostély felső felületét nagyjából simára tapasztották, alia viszont nagyon egyenetlen volt és erősen átégve nagyrészt zöldes szürke színűre változott. Néhány helyen pedig a magas hőfok következtében a benne levő kvarc-anyag is megolvadt és felületén buborékok és zöldes üvegszerű réteg keletkezett.

1

0 A széttöredezett agyagrostély alján több helyen farostlenyomatok is mutatkoztak. Ebből arra következtethetünk, hogy a kemence építésekor a középső válaszfalra fektetett vastagabb hasított és hasítatlan faágakra tapasztották rá az agyagrostélyt, hogy be ne roskadjon.

1

1 Ezek a farészek az első égetéskor elégtek ugyan, de ugyanakkor az agyagrostély is kiégett és szilárd tartású maradt. A kemence feldúlt részéből és közvetlen környezetéből előkerült leletanyag elsősorban különböző formájú edények töredékeiből állott. Legnagyobb részük talpas tálakból származott, de akadtak kemenceszemek, csészék, korsók darabjai is. Közöttük igen sok félkész edénytöredéket találtunk, amelyek túlnyomó többsége engobos volt. (Ilyen a XXVIII. t. 2. 1

0 Ilyen megolvadt agyagrostélyt említ liuhukon, B. A.: Remeslo drevnej Rusi. 1948. :i46. old. 1

1 Oroszországból is ismerünk olyan kemencét (pl. veizi kemence), amelynek rostélyát építésekor iával erősítették meg. Rybakov: i. m. 343. old. 38