Esztergom Évlapjai 1960

Z. L.: Bajor Ágost festőművész emlékezete

BAJOR ÁGOST FESTŐMŰVÉSZ EMLÉKEZETE 1958. október 11-én Esztergom városa s a magyar képzőművészet egy kitűnő emberrel és művésszel lett szegényebb. Bajor Ágost, nemzetközi hírű grafikus és festőművész e napon hagyta itt szülővárosát. Bajor Ágost, 1892. szeptember 17-én, Bayer Károly kékfestő mester fiaként, Esztergomban született. Középiskolái elvégzése után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadartól és Olgyay Viktortól tanult. Az első világháborút mint tüzértiszt harcolta végig. Katonai érdemeiért később vitézzé avatták. Az 1918-as összeomlás után szülővárosába tért vissza; 1919. május l-re ő tervezte meg az esztergomi munkásünnep díszkapuját. Néhány évig, mint rajztanár működött az esztergomi bencés gimnáziumban. 1923-tól Budapesten volt állandó műterme. Á két világháború között bejárta Európát. Több esztendőnyi időt töltött Itáliában, ahol főként Szicília tájai ihlették leheletfinom rézkarcok alkotására. Capri c. olajképét az olasz király vette meg. Már a húszas években kialakult műfaji érdeklődése, ereje: terrénumát a portréban (41. kép), a kisméretű miniatűr arcképfestésben s a rézkarcban találta meg. Költői formavilága egy eszményi, esztétikus naturalizmusban érett nemesveretű művészetté s e költői naturalizmusából még élete végefelé festett meseszerű tájfestésében sem szakadt el. 1927-ben a Nemzeti Szalonban kollektív kiállításon mutatta be termését. Mérhetetlen szorgalommal dolgozott; a nulla dies sine linea eszméjét tűzte maga elé. Az 1920—30-as években, európai tanulmányútjai eredményeképpen nemzetközi kiállítások, külföldi állami és múzeumi vásárlások kísérték pályáját. Itthon Babits Mihály, Kárpáti Aurél baráti köre jelezte lelki otthonát, művészi és emberi rangját. A második világháborút megelőző években, látva a magyar politikának az — ő humanista szellemével oly mélyen ellentétes — fasizmusba torkolását, leköszönt vitézi rangjáról. A második világháború alatt, mint hadifestőt küldték az orosz frontra. A háború során mérhetetlenül sokat szenvedett orosz nép s a halálba küldött magyar bakák sorsa mély szánalommal teli grafikák megalkotására inspirálta. Budai műterme, a Gellérthegy oldalában, — karcainak nyomódúcaivai együtt — Budapest ostromakor megsemmisült. A művész 1947-ben visszaköltözött szülővárosába s élete utolsó évtizedét idős édesanyja házában töltötte. Utolsó kollektív kiállítását 1954-ben az esztergomi Múzeum rendezte meg. A halála előtti évtizedben betegséggel, állandó látási zavarokkal küzdve alkotta meg mintegy száz akvarell-színezésű tussrajzát, az Ismeretlen Esztergom c. sorozatot. E képsorát 1955-ben Esztergom város 185