Esztergom Évlapjai 1960

Letlrich Edit: Esztergom néhány időszerű funkcionális problémája

dolgozik az ipari keresők csaknem ötven százaléka. Tehát a gépgyártási profil erősen kiemelkedő. Mellette még a széntermelés tömörít nagyobb népességet, s rajzolódik ki mint a városra másodlagosan jellemző, de az előzőnél jóval szerényebb mértékben képviselt iparági profil. Az építőipar és a szolgáltatóipar foglalkoztat még jelentősebb számú dolgozót. A többi iparág csak csekély számú népesség számára nyújt megélhetést. — A termelési javakat gyártó iparágak túltengése nemcsak Esztergom ipari szerkezetének jellemzője, hanem az egész iparvidéké. Sőt, a járás bányászés ipari településeinek még egyoldalúbb — a fogyasztási javak gyártását csaknem teljesen nélkülöző — jellege van. Ez egyaránt hátrányos mind a város, mind az iparvidék számára. Egyben ez is egyik előidézője a nők igen alacsony foglalkoztatottsági fokának. Esztergom női lakosságának mindössze negyede bír önálló keresettel, tehát a nők 75%-a eltartott. A kereső nők 42%-a a fém- és gépipari üzemekben dolgozik, ami nem mondható szerencsés helyzetnek. 4. AZ INGA-VÁNDORFORGALOM A szocialista iparosítás teremtette új, helyi, városon belüli foglalkozási lehetőségek képezik Esztergom fejlődésének egyik eredőjét. A másik: a környező bányász-iparvidék termelésének nagyarányú kiszélesítése, azaz a városon kívüli, de közeli munkalehetőségek számának növekedése. A rohamosan fejlődő dorogi bányász-iparvidék munkaerőigénye, főként az utóbbi öt esztendőben, megsokszorozódott. Munkaerővonzása hatására jelentős tömegek reagáltak mind a közeli, mind a távolabbi településekből. Ezeknek egy része, lehetőségeik alapján, állandó vagy ideiglenes jelleggel növelni kezdte Dorog lakosságát. A nagyfokú térhiánnyal küzdő település azonban csak szűkösen tudott számukra lakóhelyet biztosítani. A kívülmaradtak jórésze a közeli Esztergomba telepedett be. Dorog, így közvetve, a valóságosnál nagyobb méretűre fokozta fel Esztergom lakcsságvonzó hatását. Az iparvidék munkaerőigényének növekedése nemcsak más vidékek településeire gyakorolt jelentős vonzó hatást, hanem a közelfekvő Esztergom kereső népességére is. A vonzás irányába való kiáramlást megkönnyítette az a körülmény is, hogy Esztergom, a város területén lévő üzemekben, jelentős fejlődése ellenére is, ma még ipari dolgozóinak csupán a kétharmadát képes foglalkoztatni. Az évek során növekvő vonzerő hatására a dolgozók tekintélyes számú csoportja naponta rendszeresen kiutazik Esztergomból, a városon kívüli munkahelyekre, s munkája befejeztével tér haza esztergomi lakóhelyére. Ezt a folyamatot nevezzük „ingázás"-nak. Esztergomból 1329 ipari dolgozó ingázott 1956-ban naponta rendszeresen a környező dorogi járásbeli ipari-bányász falvak valamelyikében levő munkahelye és Esztergom városban levő lakóhelye között. Számuk az ipari dolgozók 32°/

0-át képviseli! A tényleges kiingázók száma azonban ennél még magasabb, mert az oktatás, közszolgálat, közlekedés és a kereskedelemben foglalkoztatottak egy része is a városon kívüli munkahelyen dolgozik. Fokozta a napi „ingázók" számát a járási székhelynek Esztergomból Dorogra való áthelyezése is. 130