Esztergom Évlapjai 1960

Prokoppné Stengl Marianne: A Keresztény Múzeum első évtizedei

képeken, amelyeket időközben nem restauráltak. 1891-ben adja ki Maszlaghy katalógusának második, bővített kiadását, melyben már 564 kép szerepel. A gyűjtemény anyagát 1884-ben faszobrokkal és iparművészeti anyaggal egészíti ki Simor, amelyeket a kölni Schnütgen-gyűjteményből vásárolt. A Művészeti Ipar 1884-ben közli, hogy az érsek a lap szerkesztőjét, Czobor Bélát bízta meg, hogy a Schnütgen-féle gyűjteményből válasszon ki egyházi régiségeket. „Igen érdekes sorozatot állítottunk össze, melyet Öeminenciája meg is vásárolt. A műtárgyak úton vannak." Ezek képezik alapját az iparművészeti gyűjteménynek, amelyet először az Egyházművészeti Lap 1884. évfolyama ismertet, majd pedig 1887-ben Radisics Jenő ír róluk szakszerű méltatást a Művészeti Ipar-ban. Radisics kiemeli, hogy ezzel a gyűjteménnyel vidéken is létesült iparművészeti múzeum. Miután Simor végleges otthont biztosított gyűjteménye számára, fennmaradását is biztosítani akarta. 1887. május 5-re összehívja a káptalan kiküldötteit és előttük ünnepélyes nyilatkozatban kijelenti, hogy ezt a gyűjteményt, mely eddig saját szerzeményű magántulajdona volt, az esztergomi főszékesegyháznak adja kizárólagos és elidegeníthetetlen tulajdonul. Itt mondja el — visszatekintve a múltba — a gyűjtemény keletkezésének történetét a következő szavakkal:

4

1 „Már mint győri püspök nagy anyagi áldozatok árán vetettem meg alapját egy tudományos művekből álló könyvtárnak s egy műértékekkel bíró kép- és metszvény-gyűjteménynek . . . Midőn érsek lettem, a műkincsek gyűjtését még kiterjedtebb mértékben folytattam . . . Elsősorban oda irányult törekvésem, hogy . . . magam és érsekutódaim számára palotát emeljek és volt rá gondom, hogy ennek egy része az általam sok gond és fáradsággal összehordott tudományos és műkincsek elhelyezésére szolgáljon." Ez alkalommal adja a gyűjteménynek a Keresztény Múzeum nevet és meghagyja, hogy a gyűjteményt sem szétszórni, sem az érseki palotából kivinni nem szabad. Az utókor megértette és tiszteletben tartotta az alapító óhaját. A gyűjtemény ma is a Keresztény Múzeum nevet viseli és az érseki palotában van. Időközben jelentősen gyarapodott, főleg az Ipolyi- és San Marco-féle gyűjteményekkel. 1916-ban Gerevich Tibor Lepold Antal segítségével átrendezte a kiállítást, amely azóta mindig jobban ismertté vált az egész országban. Tudományos és művelődési jelentőségét az állam is elismeri és bőkezű támogatásban részesíti. Megvalósulni látszik Maszlaghynak az a jövőbe látó óhaja, hogy elérkezik majd az a kor, amely értékéhez képest méltányolja ennek a gyűjteménynek a jelentőségét. Prokoppné Stengl Marianne 1

1 Prímási levéltár. 1159/1891. 101