Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaláskori múltja. 101 Missióterülete egészen a Garam vizéig is terjedt ugyan, de e vidék, Szvatopluk erőszakos hódításai következtében, csaknem a régi barbár állapotába esett vissza, lakosságában a hit annyira megingott. A püspök legfőbb feladatául ismerte, hogy e vidék szlávjait a nyugati egyház tanaihoz visszavezesse és ne engedje őket továbbra is a nemzeti és faji törekvések eszközeiül felhasználni. Emiatt, természetesen, Methodios érsek és Wiching püspök között csakhamar feszült viszony keletkezett. Szvatopluk nézete most már teljesen egyezett Wiching püspökével annál is inkább, mert Karloman halála (880. márc.) után a politikai helyzet megváltozott. Az alig másfélszáz éves Karolingi-dinasztia hatalmi ereje az utóbbi időkben hanyatlásnak indult, amit Szvatopluk győzelmei mutatnak legjobban. Most azonban Arnulf (Karloman törvénytelen fia) lett Pannónia és Bavaria (Bajorország keleti része, Stájer, Krajna és Karinthia) hercege, kiváló tehetségénél fogva oly politikai tényező, akire a német-római császári korona várt. Szvatopluk érezte, hogy Arnulffal barátságos viszonyt kell fenntartania, ha hatalmát megtartani és Moraviát a fiai számára is biztosítani akarja. E jó viszony azonban nem sokáig maradhatott fenn. Az új németrómai császár, Vastag Károly, ugyanis a trónját féltette Arnulftól, aki nem is nagyon titkolta erre való törekvését. A herceg a cél elérésére első lépésnek Ostmark elfoglalását tartotta, amelynek kormányzója, Arribó őrgróf, a császár vazallusát, Szvatoplukot hívta segítségül. A segélynyújtásra a Wormsban időző Károly császár is felszólította őt. Viszont Arnulf a bolgárokkal szövetkezett. Ezen érdekösszeütközésből két évig tartó véres háború keletkezett, amelyből Szvatopluk került ki győztesen. A fuldai évkönyvek szerint 883. és 884. években két hadjáratot indított a Dunántúlra, seregei valószínűleg Komáromban keltek át a Dunán. 883-ban Moravia alsó részéből verte ki a bolgárokat. A 884. évi ütközet színhelye már a mai Komárom- és Győrmegyék vidéke volt, a döntő összecsapás a Rába vize mellett történt. Csapatai a szomszédos tartományba is betörtek és iszonyatos kegyetlenkedéseket vittek végbe. A háborúban a Dráva-Száva közti rész fejedelme, Brászláv is résztvett, akivel Szvatopluk „mint veszett farkasok" dúlták Pannoniát és Ostmarkot az Enns-folyóig, mindenütt győzelmet aratva.

1 Brászláv fejedelemsége, Sziszek fővárossal, körülbelül azon a helyen terült el, amelyet később Szlavóniának neveztek; tehát Zágráb, Kőrös-Belovár, Varasd és Verőcze megyék területén. A szláv fejedelem kezdettől fogva a császárhoz húzott, nehogy ő is Szvatopluk részéről Privina sorsára jusson. Szvatopluk élte legszebb álmait látta megvalósulva, amikor Vastag Károly császár 884. őszén, a mai Tuln környékén lévő Kőnigstette helységben találkozóra hívta meg őt és átadta neki Pannoniát, mint a hűségének és győzelmeinek jutalmát. Birodalmát azért nevezhette Konstantin bizánci császár Nagy-Moraviának.

2 Brászláv ugyanakkor a császári testőrség parancsnoka lett. 1 Annales Fuldenses. Caput 396. 2 Konstantinos Porph. De administrando imperi. Cap. 40.