Esztergom Évlapjai 1938
Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja
100 Sinka Ferenc Pál erdőn túl, nyugat felé, Pannónia földjére szállana, mely előbb Attila király földje volt. És Pannónia földjét előttük szerfölött jónak magasztalják vala. Mondják vala ugyanis, hogy ott igen nevezetes forrásvizek folynak egybe, a Duna és Tisza és más igen nevezetes, jő hallal bővelkedő források, mely földön szlávok, bolgárok, oláhok és a rómaiak pásztorai laknának; mert Attila király halála után Pannónia földjét a rómaiak legelőknek nevezik vala, mivelhogy nyájaik Pannónia földjén legelnek vala." (Anonymus. IX. fej.) „A földet pedig, olvassuk tovább, mely a Duna és a Tisza között fekszik, Keán Bolgárország nagyvezére, Szálán vezér ősapja foglalta el a ruthének és lengyelek határszéléig, és oda szlávokat és bolgárokat telepített lakni. A földet pedig, mely a Tisza és Igfon erdeje között van, mely erdő Erdeuelu (Erdély) felé fekszik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Marout (Marót) vezér foglalta magának, kinek unokáját a magyarok Men-Morouthnak (Mén-Marót) nevezték, mivelhogy több ágyast tart vala, s azon földön úgynevezett kozár népek lakoznak. Azon földet pedig, mely a Maros vizétől Urcia (Orsova) váráig vagyon, bizonyos Glád vezér foglalta el, ki Bundyn (Viddin) várából a kúnok segélyével kijött, kinek nemzetségéből származott Ohtum. Az erdőelvi földön pedig „bizonyos Gelou oláh uralkodik vala." (An. XI. és XXIV. f.) Sajátságos jelenség, hogy Anonymus ezéket elsorolván, egész munkájában egy szóval sem említi Szvatopluk nevét, sem a morvaszláv birodalmat; csak annyit mond, hogy „Attila halála után azon földet, mely a Vág és Gron között fekszik, a Dunától a Morova folyóig a „csehek vezére" foglalta vala magának és tette vala egy fejedelemséggé és akkortájban a cseh vezér kegyelméből nyitrai vezérré Zubur (Zobor) lett." (An. XXXV. fej.) Ne lepődjünk meg, hogy Anonymus itt „csehek vezérét" említi. Az ő korában a magyarok a szlávokat általában cseheknek nevezték. Anonymus azután ,részletesen mondja el, hogy a magyarok átkelvén a Kárpátokon, Árpád és vezérei miként foglalták el az országot először a Tiszamentén, fel egész a Sajóig és Sóvárig, azután a Tisza és Duna közét, utána az ország többi részeit is oly logikai sorrendben, melyről Rónai Horváth Jenő ezredes katonai írónak is az volt a véleménye, hogy a honfoglalás menete nem is történhetett máskép, mint az őnála leírva van. 1 Más véleménnyel vannak azonban Anonymus felől egyes történettudósok. A külföldön először Dümmler Ernő (német) mondott kri tikát fölötte és rótta meg határtalan ismerethiánya és nevetséges nemzeti büszkesége miatt. 2 Nálunk Pauler Gyula akadémikus vette a művét szigorú bírálat alá. Mondaszerűnek tartja az egészet és az általa felsorolt neveket is költötteknek mondja. Ha az ősforrásból és Reginóból vett adatoktól eltekintünk, nem találunk nála mást, mint szószaporítást és kombinációt, melyet szószármaztatásokra, családi hagyományokra és a dolgok természetére alapít. Munkája nem a honfoglalás, hanem III. Béla idejét tükrözi vissza. „Szeretjük az írót, fejezi be tanulmányát a történettudós, aki vér a mi vérünkből, érez, amint mi 1 Magyar Hadi Krónika, 12 1. Csánki Dezső : Árpád és az Árpádok 94. 1. 2 Dümmler: Geschichte des Ostfránkischen Reiches. III. 452. 1. (Pauler által idézve.)
