Esztergom Évlapjai 1938

Dr. Balogh Albin: Esztergom Szent István korában

52 Dr. Balogh Albiri a limesnek a Duna vonalára való korlátozása erősen csökkentette. Ez a közlekedés azonban békés viszonyokat tételez föl: katonai szempontból Esztergomnak és várhegyének nincs nagyobb jelentősége. Ez a magyarázata annak, hogy a római polgárosodás letűntével a kelta-római Solva egészen eltűnik, még a neve sem marad meg. Az eddigi ásatások eredményei germán jellegű leletet a város egész környékén sehol sem tudnak fölmutatni, az egykori római város területén sehol sincs népvándorláskori lelet sem, ellenben a város határában több helyütt volt megállapítható hun és avar település, illetve temetkezés. Mindezek közül azonban egyiknek sem lehetett nagyobb mérete és jelentősége, legalább is az eddigi leletek alapján csak kisebb településekre gondolhatunk. Békés korszaknak, nevezetesen Nyugat felé tájékozódó baráti kapcsolatok korszakának kellett jönnie, hogy Esztergomnak földrajzi fekvése folytán jelentkező politikai fontossága előtérbe kerüljön és érvényesüljön. E korszak Géza fejedelem uralkodásával és az általa kezdeményezett nagy politikai változásokkal indult meg. A magyar nemzet már a honfoglalástól kezdve, sőt azt megelőzően is állandóan összeköttetésben állott a német birodalommal, de barátságos összeköttetés legtöbb esetben csak az ugyancsak Dunamenti bajor hercegséggel állott fönn. A quedlinburgi megegyezés után a békés együttműködés az egész német birodalommal biztosítva volt, a bajor hercegséggel pedig hangsúlyozottan baráti szomszédság alakult ki, amit a családi összeköttetések még jobban kifejlesztettek. Géza fejedelem ennek a békés együttműködési készségnek, sőt elszántságnak adta bizonyságát, mikor Esztergomot székhelyévé választotta. Ilyen értelemben a katonai szempontból értéktelen, bór egyébként a hadak útjában lévő Esztergomnak mintegy szimbolikus jelentősége van, nevezetesen a Nyugattal és a Felvidékkel való békés együttműködés szimbóluma. Szimbóluma azonkívül a törzsi elzárkózással szemben a nagymagyar gondolatnak is. Esztergom a fejedelmi törzs területének majdnem a határán volt, nevezetesen ott, ahol a Megyer-törzs területe Léi törzsével, más néven a Tarján-törzzsel és a Kürtgyarmat-törzzsel érintkezett. Mik voltak ennek az elhatározásnak előzményei, nem tudjuk, de tény, hogy sem Géza, sem Szent István uralkodása idején e két törzs részéről soha semmiféle ellenhatás nem jelentkezett, sőt ellenkezőleg, Hunt és Pázmány a Garam vidékéről jöttek a Koppány ellen induló ifjú Szent István segítségére, sőt ők ütik lovaggá az ifjú fejedelmet, ami kétségtelenül előzetesen kifejlődött belsőbb viszony kialakulásának föltételezésére jogosít. Nem megvetendő jelenség az sem, hogy Szent István egyházmegyéinek beosztásában ez a terület az esztergomi érsekséghez került, míg a király törzse, a Megyer-törzs tulajdonképpeni területe nagyrészt a veszprémi egyházmegye állományához tartozott úgyannyira, hogy az Esztergom kapui előtt fekvő községek (Szent Pálfalva, Szentkirály stb) szintén a veszprémi püspök iurisdictiója alá tartoztak. Annak a fejedelemnek, aki az összes magyar törzsek tényleges fejedelme akart lenni és mint ilyen az egész nemzet nevében és képviselőjeképpen lépett összeköttetésbe a külföld uralkodóházaival, meg-