Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Erdélyi László: A magyar Szentkorona jelentősége
A magyar Szentkorona jelentősége. 49 pai hűbériségre, de Szilveszter pápa és III. Ottó császár is távol állottak ilyen hatalmi igényektől, mikor hitterjesztő ideális keresztény respublikát terveznek, hol a németek nem uralkodhatnak más népek fölött azért, mert a kereszténységet fölvették és a saját királyuk független uralma alatt akarnak élni. Szerencsés volt a kapcsolat korona útján a pápasággal. Mert egyedül a pápa minden időben az a kőszikla-péter, aminő az ószövetségben Krisztus előtt a próféták sora, kik csodatevő hatalommal Istentől küldve pogányságtól tisztán tartották a zsidó isteni Messiásra előkészítő vallást. Krisztus óta a mindenkori pápa van biztosítva Krisztusi ígérettel és csodás erővel abban, hogy az örök boldogság krisztusi föltételeinek hirdetésében nem tévedhet. A magyar Szentkorona kapcsoló ereje a pápasághoz azt jelenti, hogy Magyarország a legbiztosabban fűződik és maradhat meg az örök boldogság feltételeinek útján, a Mennyországba vezető úton. Csak akarnia kell a ragaszkodást a Szentkoronához és kapcsoló erejéhez. És ez nagyon könnyű a magyarnak, mert páratlan tiszteletet fejlesztett ki történelmében a Szentkorona iránt. Anonymus, III. Béla király jegyzője kitalálta a vérszerződést, amelynek 2. s 3. cikkelyei szerint Magyarországnak 72 örökös családi várispánságra kellett volna felbomolnia a királyi tekintély teljes leromlásával. Ezért ispáni lázadások törtek ki s e lázadások élére Imre királlyal szemben öccse András herceg állott ki. Mikor Imre és fia hamar meghalt, az ország főpapjai s egyes önzetlen főtisztviselői megborzadtak annak következményeitől, ha II. András király végrehajtja a vérszerződést. Rávették, tegyen két királyi esküt a koronázáskor. Az egyiket a koronázó misén leteszi minden keresztény király, szövege benne van a római főpapi szertartáskönyvben, a Pontificaleban. A másikat II. András tette le először s azt igérte a templomon kívüli emelvényen, hogy a Szentkorona örökségeit épségben megőrzi. Ily esküt tettek a további magyar királyok is. Első történeti bizonysága ezen eskünek III. Honorius pápa 1220, 1225, 1228. évi bullája, amelyekben fölhatalmazza kérésére a magyar királyt, hogy a koronázó esküje ellen tett adományait visszaveheti. Szent István II. 5, 6, 35. törvényei szerint mindenki teljes dominiummal, szabad birtokjoggal rendelkezik meglevő vagyona dolgában, még a királyi adományokban is. Ezt a dominiumjogot magának is fönntartja, tehát adhatja a királyi javakat fiának, lányának, feleségének, rokonainak, egyháznak stb. Az 1205. évi új koronázó eskü pedig azt mondja, hogy az összes királyi javak ezentúl Szent István ereklyéjeé, a Szentkoronáé. S valamint a Szent Jobb-apátság birtokai elidegeníthetetlenek, úgy most már a kir. birtokok is azok, s belőlük csak haszonélvezetre kaphatnak egyes részeket azok, kik híven szolgálják a Szentkorona és a magyar király érdekeit. így minden nemes és város a Szentkoronától élvezi birtokait, jogait, kiváltságait. A Szentkorona a birtokos, helyesebben az, akié ez az ereklye, ez a holt szimbólum, t. i. Szent István király. Tehát a Szentkorona, igazában mint örökkön élő személy Szent István, az ország egész földjének birtokosa, minden hazai jog forrása, az egész ország legszentebb ura és szimbóluma. Egyszersmind szent kapocs Magyarország s a Mennyország között. 4
