Esztergom Évlapjai 1938

Dr. Eckhart Ferenc: Szent István királysága

42 Dr. Erdélyi László Mi volt a jog? Az alattvalóknak az ősöktől örökölt szokásai, az egyesek számos szubjektív jogának összessége.

1 A királynak a fenálló jogállapotot „a régi jó jogot" meg kell őrizni és másokkal is megőriztetni. Az újítás azonban nincsen kizárva, hisz az Egyház, a keresztény világnézet az isteni jogrend felé irányul, amelyre mindig törekedni kell. Az Egyház képviseli a dinamikus erőt a fenálló jogállapottal szemben, fejleszti a jogrendet, még pedig nemcsak a közjogi, hanem sokszor magánjogi téren is, mert ő a jogtalanok, a gyengék védője. Az Egyház lesz utóbb az alattvalók jogainak harcosa, a nemesi kiváltságok védelmezője, az ellenállási jog hirdetője a jogot megsértő királyokkal szemben. A jog tehát királyságunk első századaiban sem valami élettelen, fejlődésre nem képes intézmény, hanem azon változtatni, azt reformálni is lehet. Ha a király újitást akar behozni, ahhoz alattvalóinak hozzájárulása (consensus fidelium) szükséges. Az alattvalókat az udvar képviseli, a király tanácsa, a Szent István törvényeiben emlegetett consilium, senatus, amely a királytól meghívott vagy maga körül szívesen látott egyházi és világi nagyokból — „maiores et meliores", mondja az Intelmek szerzője — állott- E tanács a maga összetételében az, ami megkülönbözteti a keresztény királyságot a pogány fejedelemségtől. A király nincs kötve hozzá, akkor követi javaslatait, amikor akarja, de ha igazi, a jogot tiszteletben tartó király akar lenni, fontosabb ügyet nem intéz el meghallgatása nélkül. Az Intelmek szerzője az Egyház s vele a szent király nézetét is kifejezi, amikor a tanács fontosságát hangsúlyozza: „A tanács által lesznek a királyok, a tanács kormányozza az országot, védi a hazát, vívja a csatákat, aratja a győzelmet, a tanács űzi el az ellenséget, hívja a barátokat, építi a városokat és rombolja le az ellenség várait."

a Szent István törvényei ismételten hivatkoznak a tanácsra, amely a jog érdekében fel is emeli szavát. Ezt kell következtetnünk abból a cikkből, amelyben „az egész tanács kérésére" megígéri a király, hogy ezután mindenki szabadon birja sajátját és a király adományait és fiai is örököljenek. (II. 35.) Ezután a király nem teszi rá kezét senkinek a jószágára, ami tehát eddig meg-megtörtént, csak ha valaki a király életére tör, vagy hazaárulást követ el. A tanács szava az ország szava. Az Egyház és a tanács biztosítja a jog uralmát, és ha a jog uralkodik, bármily nagy is a király hatalma, nem gyakorolhatja azt felelőtlen önkénnyel. 1 Fritz Kern: Gottesgnadentum und Wiederstandsrecht. Leipzig, 1914. 143. s köv. 1. 2 A tanács e szerepéről hasonlóan, Deér József; A szentistváni alkotmány. Magyar Szemle, 1938. április.