Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Eckhart Ferenc: Szent István királysága
40 Dr. Eckhart Ferenc a felkent öröklött jogán kívül Isten különös malasztjában ís részesült, akárcsak a pap felszentelése révén. Választásról, a királyi hatalomnak olyasfajta átruházásáról, amint azt Werbőczy Hármaskönyvében Szent István trónrajutásával kapcsolatban elképzeli, még évszázadokon át nem lehetett szó. Werbőczy a maga korának szemléletét vitte vissza félezer évvel korábbi időkbe, amint az még szokásban volt a humanizmus korában is, amelynek egyik kiváló képviselőjét kell benne látnunk. Választásnak ellentmondott az Árpádok vérségi joga, de nem is volt még olyan közjogi tényező, amely ezt a jogot gyakorolhatta volna. A kereszténységhez csatlakozó uralkodó hatalmának elismerését máshonnan, mint az Egyháztól, nem is kérhette. Az Egyházzal szoros szövetségben álló királyság intézményét, a regnum és a sacerdotium kölcsönös támogatását Nagy Károly valósította meg először.,, Európa nyugatán ő vette fel először a Dei gratia rex címet 768-ban. Ő és utódai királysága lett a később, a 10—11. században létrejött királyságok eszményképe, mintája, amit legjobban kifejez az a tény, hogy úgy a szláv kral, král, mint a magyar kerál, király, Kari, Nagy Károly nevéből származik. Az ő egyéniségéhez szabott frank királyság képe vissza-visszatér a frank-német birodalmon kívül alakult államhatalmaknál, amelyek mindegyike az Egyház elismerésében részesülvén, annak védelmezője lesz, az investiturát gyakorolja és az Egyház törvényhozásában, zsinatain részt vesz. A király az államhatalom teljes egészének gyakorlója. Királyság és államhatalom egyet jelent. E hatalom gyakorlásának külső alakja az, hogy a királynak jogában áll valamit büntetés terhe mellett elrendelni vagy megtiltani. Ö a jog forrása, de törvényt csak ritkán hozott, decretált, mert alattvalói nehezen szerezhettek volna arról tudomást. Legfeljebb azoknak a törvényeknek lehetett fontossága, amelyek az ő szervei részéről szolgáltatott igazságra vonatkoznak. A publicitás hiánya miatt egészen más szemmel kell néznünk a középkori, mint a későbbi törvényeket. A királyé a bíráskodás joga, amelyet csak az ő szervei végeznek. Rámutattak már arra, hogy nem fér össze a királyság intézményével az az elgondolás, hogy a királyi bíráskodás mellett még valami törzsi vagy nemzetségi igazságszolgáltatás is fennállhatott volna. A fejedelmi hatalom mindenütt véglegesen leszámolt a törzsi különállással, ennek összetörése nélkül nem is jöhetett létre királyság. A királyi bírák intézményét akik megyénkint ketten szolgáltattak igazságot mindenféle ügyben, már Szent István honosította meg, ámbár csak Szent László és Kálmán törvényeiből és egy-egy oklevélből tudunk létezésükről. 1 A királyé a legfőbb katonai hatalom, tetszése szerint pusztán dinasztikus érdekből is viselhet háborúkat. Az ország igazgatását a király végi udvarával, patrimoniumának megszervezésével a megyéket vezető ispánok útján. Szent István keresztény királysága tehát abszolút hatalom volt, amelynek ereje és hatékonysága az uralkodó személyétől függött_ 1 Peter von Váczy : Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs, 1935.
