Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Lepold Antal: Szent István király születéshelye
30 Lepold Antal kat csináltak, a bélletben két-két vörösmárvány paddal. Bevakolták a falakat és a fali oszlopokat, valamint a tégla mennyezetet, és az egész felületet ornamentális és figurális festéssel borították be. Román stílű asztaloltárt is állítottak föl. Simor János festett frizben föliratot alkalmazott a következő szöveggel: „Vetus hoc sacellum honoribus S. Stephani Protoregis dicatum restituit et ornavit MDCCCLXXIV. Joannes Card. Simor Aeppus." Magyarázó szöveget írtak a Szent István születését, kereszteltetését, a szent korona fogadását, Imre herceg megáldásá.t és az ország fölajánlását ábrázoló képek alá. Ujabban a Műemlékek Országos Bizottsága a festést vászonra húzatta le, a vakolatot leverette, a lépcsőház kapuját kinyittatta, aminek folytán a kápolna-jelleg megszűnt, a szoba régi jellegében mutatkozik, s a későbbi restaurálások rajta világosan meglátszanak. Simor munkájáról az 1886-ban megjelent Simor Album ad részletes beszámolót. Sem a kápolnában alkalmazott fölirat, sem a Simor Album nem állítja, hogy ebben a kápolnában született Szent István király. Csak annyit mond, hogy e terem Szent István tiszteletére szentelt ősi kápolna, amelyet Simor helyreállított és díszített. Sőt az Album nem is meri az épület keletkezését a X. századra tenni. Kifejezetten XI. vagy XII. századinak találja. Nem lehet tehát Simort és tanácsadóit azzal vádolni, hogy ők költötték azt a hiedelmet, mintha a kápolnává átalakított teremben született volna Szent István. Mégis valószínű, hogy Simor az újabb néphit hatása alatt elfogadta azt a gondolatot, hogy Szent István tényleg abban a teremben született, s utódai azért alakították át kápolnává. Némi bizonyítékot szolgáltatott neki a Képes Krónikának Szent István születését ábrázoló miniatúrája, amelyben az építészeti miliő feltűnően hasonlít a várfoki kazamatára és az abba nyíló folyosóra. Mikor a restaurálás gondolatával foglalkozott, akkor került kezébe a Képes Krónikának 1867. évi, facsimilékkel díszített kiadása. De a hasonlóság a Képes Krónika miniatúráján az építészeti háttér és az esztergomi várfok közötti termek közt semmiképpen sem bizonyítja, hogy a miniátor az esztergomi szobát vette mintául, vagy hogy az ő idejében élt volna a hagyomány, hogy itt született Szent István. Hiszen éppen a XIV. századból van a legtöbb adatunk arról a tényről, hogy Szent István a protomartir-templom mellett született. Simor után sem állította tudományos színvonalra igényt tartó történetíró vagy műtörténész, — az egyetlen Pór Antalt kivéve — hogy a Simor-kápolna Szent István szülőhelye. Pór szerint Géza fejedelem építtette a vár északi és déli felében is a királyi palotát s mindkettőben kápolnát létesített. Egyik azonos a Simor által restaurált kápolnával. Ebben keresztelték Szent Istvánt, aki a szomszédos szobák egyikében született. Bizonyítékul hivatkozik az oszlopfejekre, amelyek, éppúgy, mint a protomartír kápolna alapfalában talált kapitélek, Géza idejére vallanak. Mint már kifejtettük, az oszlopfejek ugyan azonos korúak, de XII. századiak és semmiképpen sem birják el Géza fejedelem idejét. Pór különben sem következetes, mert amit a várfoki teremről mond, ugyanazt elmondja a protomartir-kápolnáról is. Szóval, az akkor még hiányos adatok miatt nem mer határozott állást foglalni. Nincs tehát semmi történeti alapja az újabb esztergomi hiedelemnek, amely a déli várfoki szobában jelöli meg Szent István születési helyét.