Esztergom Évlapjai 1938

Dr. lippay Lajos: Szent István jubileumi év Esztergomban

Szent István jubileumi év Esztergomban. 145 hogy Balassa Bálintnak, aki Esztergom falai alatt 1594. május 19-én halálos sebet kapott és rövid harminc napra rá meghalt, szobrot emeljen. A tervet az Akadémia és más irodalmi társaságok is helyesnek tartották, de a megvalósulására csak most került a sor. Pályázat után a szobor kivitelezésével Dózsa Farkas Andrást bízták meg. „A művész megértette, hogy mit kellett Balassa életéből Esztergomnak megörökíteni. Azt a jelenetet tükrözi vissza a szobor, amint Balassa Bálint a vízivárosi kapu felé rohan, ajkán a magyarok Istenéhez száll a fohász, arcán látszik az elszántság, amellyel a XVI. század élet-halálharcát felveszi párduckönnyedséggel a félholddal, balkezével lantját, szívének gyümölcsét magához szorítja és jobbjában a A Szentjobbot hordozó aranyvonat. kard emelkedik az ég felé. Balassa Bálint szobra nem kép, nem írás, hanem szobor, amely egy mozzanat megörökítését célozza és ez nagyszerűen sikerült is. Balassa Bálint — mondotta a továbbiakban — örök típusa a csonka hazában megnyugodni nem tudó magyarnak. Az ő bronzba öntött szobra megörökített örök roham a mesterséges határok ellen. Balassa Bálint meghalt az Istenért és a hazáért. A vértanú bronzszobra örök figyelmeztetés, hogy nincsen veszve az az ország és az a nemzet, amelynek fiai az életnél nagyobb értéket is ismernek, de elevenen is meghalt az az ország, amelynek fiai eszményekért meghalni már nem tudnak. A szobor a vitézség jelképe és a magyar nemzet vitézi erénye azt jelenti, hogy nekünk nem az élet a legfőbb életünk, hanem Magyarország igazsága."