Esztergom Évlapjai 1938

Einczinger Fvrenc: István király az ismeretlen ember, élettársai és emlékei

Szent István az ismeretlen ember, élettársai és emlékei. 115 Mária Terézia korában fedezik fel egy raguzai kolostorban. Sok-sok templomban találjuk meg István király ábrázolását. Ezeknek legtöbbje már a bárok gondolatkörbe hajló művészet nyelvén szólal meg. Sok István-éneket ismerünk, mint „Ajkainkról zengjen ének", „István, te nagy s dicső király" és a legismertebb „Ah, hol vagy magyarok tüntündöklő csillaga ?" — hogy csak a régieket említsük. Számos drámai mű választotta főhőséül István királyt s ilyent még a német irodalomban is találunk. A magyar széppróza főleg a legújabb korban foglalkozik témakörével. Bizonyos azonban, hogy a középkorban és a XVIII. században keletkezett művészeti alkotásokat egybevetve, sem kapunk róla egységes képet. A XIX. századból származó művek alkotói pedig teljesen egyénien oldják meg a kérdést. Stróbl bazilikai és milleniumi emlékszobra vagy a Halász-bástya szobra, Damkó reliefje, Benczúr hibás beállítású Vajk megkeresztelése mind más-más képet ád, mert minden kor a maga elgondolása szerint alkotta meg Szent István képét. Európaszerte véresemlékű korának zord, fenséges ércalakja ő. Két kor határvonalán a nemzetek végleges elhelyezkedésének alapkiépítése ez az idő. A nagy alkotás érthetően vér nélkül nem jöhetett létre. A király a végzet magasztos, de megrendítő útjára sodródott. István király anyai és apai ágon egyaránt nehéz, tiszta keleti vért, erős fajiságot örökölt. S mégis fajának legnagyobb szenvedélyével állította szembe küldetése: saját vérét kellett kiontania ellenfeleiben. A mosoly lesorvadt ajkáról, mikor vérözönt fakasztott maga körül. Thonuzoba (Domuszoba = apavadkan) feleségét élve temettette el a halott agg vezérrel. Erős kezű volt, a maga kora és körülményei szeszerint. A kemény, csontos „Szent Jobb" nélkül a magyarság erős vára sohasem épülhetett volna fel. Leghatározottabb vonalakkal valami komor árnyalatú kép rajzolódik a Szent Király emléke köré. Nem véletlen, hogy a magyar nép dalos kedve, mesélő képzelete sem szőtte olyan legendába alakját, mint Árpádét, Szent Lászlóét, vagy Mátyás királyét. * * * Az 1938-as jubiláris szentévben tartott Szent István ünnepségek alkalmával városunkban többféle képzőművészeti alkotás létesült, melyeket alábbiakban, lexikonális fesorolásban ismertetünk, az alkotó művészek személyi adatainak közlése mellett. Antal Károly: Szent István megkoronázása. A magyar királyi kormány ajándéka Esztergom városa részére. A kődombormű a Szenttamás-hegy délnyugati városra néző oldalán helyeztetett el, melyhez kőmellvédfalakkal szegélyezett szerpentin-út vezet fel. „Elhozatván pedig az apostoli áldás, korona és kereszt, a magyari nép ujjongó örömmel királlyá kiáltotta ki, a papság pedig szentelt olajjal felkente s a királyi méltóság jelvényével megkoronázta Isten válasz8*