Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál Arrabona romai kori nevét a karolingi Raab őrizte meg. „Hring"nek a németek általában a városokat körülvevő avar sáncokat nevezték. Győr mai neve nem más, mint annak magyarra fordítása (gyűrű, geur, győr). Erről egyébként már másutt is volt szó. Sopianae neve szintén a Karolingok idejében változott „Fünfkirchen"-re (Quinque basilicae vagy ecclesiae). Templomainak nagy száma mutatja a hely jelentőségét. A magyar Pécs (Peech) nevéből származtatja Melich a város szerb-horvát Pecuj nevét, melyben nem nehéz a szláv pet (öt) rendszámot felismerni.

1 Aquincum római neve a kelta Acink-ból (vizes hely) származott. A Karolingok idejében „Ofen"-nek (Alt-Ofen) nevezték, a szláv Pest (kemence) névnek németre fordításával. Ó-Buda nevét a magyaroktól kapta. A honfoglaláskor, Anonymus szerint, azt „rómaiak" lakták, tehát a régi latin lakossága még nem halt ki egészen. Hasonló az eset Solva-nál is, mely kelta eredetű helynév és nem azonos a római castrum „Salva mansio"-val. Solva a vidéket lakó azalok központja és a törzsfőnökük székhelye volt. A római uralom alatt municipiummá fejlődött eme helység a mai Esztergom kir. város (belváros) területén, míg a nevét viselő katonai tábor és dunai kikötőhely a vár alatti részen volt. Fenn a vár egy hatalmas őrtoronnyal, inkább megfigyelőhelyül szolgált. A városnak Gran, Osztrihom és Esztergom nevének eredetéről más helyen bőven beszéltünk. Solva azal lakossága az ötödfélszáz évi római uralom alatt a latinok kulturáját és nyelvét annyira átvette, hogy azt sem az avar uralom, sem a mindössze száz évig tartott németfrank és morvaszláv impérium lényegesen nem változtathatta meg. Az őslakók fennmaradt sírkövei tanúskodnak emellett legjobban, mert azokon csak a nevek kelták, a többi felírás latin nyelvű. A széles folyam és a hegyek által védett városban a népvándorlás ide tévedt hordái sem tehettek nagy kárt. Ha Svájcban, Tirolban és Voralbergben két ezer év múlva is vannak „romanizált" népek, akkor a hongfoglaló magyarok is találhattak még Esztergomban latinul beszélő lakosságot, és bizonyára annak fiai közül kerültek ki az első káptalani iskolából a keresztény vallásra tért magyarság lelkipásztorai is. A városnak, természetesen, voltak német és szláv lakosai is; az őslakosság azonban azon városnegyedben élt, amelyről később az egész kommunitás a nevét kapta, mint azt a kétségtelen bizonyítékul számunkra fenmaradt pecsét „Sigillum Latinorum Civitatis Sirigoniensis" és „Secretum Latinorum Civitatis Strigoniensis" körirata tanúsítja.

2 Igaz, hogy e városrész lakosságának zömét a későbbi korban letelepült frank és olasz származású kereskedők képezték. De a honfoglalás és Szent István király idejében a város őslakossága egy részének latin volt az anyanyelve, A „vicus Latinorum" már akkor is megvolt. 1 Melich: idézett mű 413. 1. 2 A pecsét mását lásd Knauz: Mon. Strig. I. 64—65. 1.