Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaláskori múltja. 101 sát Cosmas cseh krónikás, aki szerint „Zuatopulch" a bánhidai vereség után éjjel a seregéből eltűnt és lóháton három napig menvén, a zoborhegyi barátokhoz menekült, ott bűnbánóan élt és fogadalmából templomot is emelt. Mindezektől eltérőleg legvalószínűbb a III. Béla király Névtelen jegyzőjének írása, aki szerint Ménmarót az országának vesztét látván, azt Árpád vezérnek, leánya kezét pedig a fiának, Zultának ajánlotta, a maga számára csak a lakóhelyén való maradást tartván meg. Azután még kél évig élt és egész országát békeséggel hagyta vejének, Zultának, vagyis Zsoltnak. Kérdés ezek után, hogy a fenti elbeszélések közül melyik felel meg a valóságnak? — Mindenesetre Anonymusé 1 III. Béla király Névtelen jegyzőjének a művét, ugyanis, a mai kor tágasabb ismerete, újabb kutatások és a nyelvtudomány adatai mellett már más szemmel olvassák, mint az Pauler Gyula és Karácsonyi János idejében történt, akik, Dümmler Ernő német történettudós nem éppen pártatlan kritikája alapján, kevés hitelt adtak Anonymus írásának. Ez a felfogás akkor a köztudatba is átment. Hóman Bálint, aki harminc évi tanárkodása alatt egész generációt nevelt a történelemtudománynak, Anonymusban az első történetírónkat látja, aki „Gesta Hungarorum" művével méltó helyet foglal el az udvari írók között, amilyen kívüle Kézai Simon és Káltai Márk is voltak. Ezek, ha egyebet nem is, de a királyi ház történetét csak jól ismerték! De a kiváló történettudós azt is megállapítja, hogy Anonymus és a többi gesta-írók egy Szent László-korabeli magyar könyvből, a Gesta Ungarorum-ból is merítettek, melynek mindenesetre papi ember írója a rajnai frank Regino művét és az Altaichi Evkönyveket is felhasználta. Ez a könyv elveszett ugyan, de a nyomai számos hazai és külföldi emlékekben feltalálhatók. Anonymusnak, mint a királyi udvar jegyzőjének, rendelkezésére állott az a Szent István király országlása alatt megkezdett királyi könyv is, amelyet a székesfehérvári Boldogasszony egyházának sekrestyéjében vezettek és őriztek, ahonnan azt utóbb, egy 1349-ben kelt oklevél szerint, Róbert Károly rendeletéből Visegrádra vittek és az ott elveszett.

1 Ezen krónika az Árpádházi leszármazók anyakönyvének is tekinthető, amelyben bizonyára Zsolt házassága is bejegyezve lehetett. Zsolt Árpád vezérnek negyedik, életben maradt fia volt. Anonymus Zultának, Márk krónikája Zoltánnak, Konstantinos Porphyrogenetos pedig Zaltas-nak nevezi őt, (Cap. 40.). Hát a feleségét hogyan hívták? Ezt egy mondából tudjuk meg, amely a biharmegyei Pocsaj község határában lévő Leányvárnak nevezett földvárhoz fűződik. Ezt a várat, ugyanis, Marót fejedelem Hanza nevű leányával adta volna menyasszonyi ajándékul Árpád fiának, Zoltánnak.

2 Ez meseszerű hagyomány ugyan, de belőle megtudjuk a magyarmorva összeházasodás első magyarrá vált nagyasszonyának a nevét: 1 Fejér György: Codex dipl. VII. Vol. 1. .108. 2 Borovszky : Bihar vármegye monográfiája, 135. 1.