Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lepold Antal: Az esztergomi vár története I.

62 Dr. Lepold Antal állhatott. Oszlop vagy pillér nem állt benne. Mennyezetét szép faragott és aranyozott rozetták díszítették. Köröskörül a falra festve az összes keresztény császárok és magyar királyok életnagyságú diszes és művészi arcképei. De a törökök az arcokat bemeszelték, úgyhogy nem lehetett őket fölismerni. Az ajtók fölött az osztrák (így!) címer volt kőből vagy fából faragva. A teremből azután egy kápolnába jutottunk. Ez már boltozva volt s a boltozaton sok szentnek és a kereszten függő Krisztusnak festett képe. Körül a falakon a szibillák képei, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett az említett nagy termen keresztül pompás folyosóra értünk tisztán vörös márványból. Magából a teremből van kifelé építve, márványoszlopokkal, fent márvány boltívekkel és művészi levéldísszel vésve. Elragadóan szép hely, ahonnan a vízre (Duna), az egész városra (Víziváros) és messze a vidékre nyílott kilátás. Azután a monostorba (Stift) mentünk. Kapuja fölött az utolsó érsek vörösmárvány címere s mellette ez a fölírás: Dominus nos et regnum custodiat. (A jelmondat után Ítélve Szathmáry György cimere. Houfnagel metszetén a Szathmáry címer mellett ugyanez a jelmondat olvasható.) A monostorban különös látnivalót nem találtunk. De egy folyosóra jöttünk, ahol néhány festmény még kivehető. Mellettük az egyik oldalon írás; „Omnia vanitas", a másik oldalon: „Sic transit glória mundi." Másik kőlépcsőn lementünk a belső várból és a külsőbe értünk, ahol nagy keresztény templom áll magas négyszögletű toronnyal. A templomhoz magas kőlépcső vezetett. A törökök mecsetté alakították át a templomot. Egész sereg török pap ült benne és imádkoztak. Mielőtt beléptünk, le kellett vetni a cipőt. Szigorúan meghagyták, hogy nem szabad a padlóra köpni. A templompadlót szép szőnyeggel borították. De a szőnyegekre nem léphettünk, hanem a közökön kellett járnunk. Középen lámpákkal felszerelt vasabroncs lógott. Különben a padló vörösmárvánnyal volt burkolva. Igen nagy mennyiségben látható a vörösmárvány az egész városban. Vájjon valahol a közelben fejtik-e, azt nem tudom. Ahol valamikor a főoltár állt, amelynek már nyoma sincs, vérpiros márványlap fekszik. Olyan kemény, hogy késsel nem karcolható. Rajta egyházi ornátusban egy érsek domborképe ilyen körirattal: Gregorius Thezatmar (helyesen : Georgius de Zatmar) archiepiscopus Strigoniensis huius ecclesiae — cancellarius mortuus anno 1524. 11. april. A templomban a jobb oldalon egészen vörös márványból készült nagy kápolna. Aranyozott rozetták és címerek díszítik. írás látszik a kőbe vésve, amely szerint a kápolna 1506-ban épült. Kerek ablaka és vörösmárvány oltára van. Oltárán vörös (így) kőből faragva az Angyali Üdvözlet. Minden még teljesen jó karban. A törökök prédikáló széket építettek bele és sok lámpát függesztettek föl. A felső várból a vízműhöz vezettek minket. Itt egy malom három dugattyúval rézcsövekben a várba hajtja a vizet. Jó állapotban van. Azután a víz mellett egy rondella tetejére mentünk, amely tele volt ágyúkkal. Valamikor a keresztényeké volt és ezek címerei még lát-