Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lepold Antal: Az esztergomi vár története I.

52 Dr. Lepold Antal templomapszissal. Egyik a királyi udvari kápolna, a második a székesegyház, a harmadik a Szent István első vértanúról nevezett kápolna apszisa. A felső várból két kapu nyílott. Egyik csak gyalogjárók részére a Vízivárosba való közlekedést szolgálta. Közel az északi körbástyához a nyugati falon át vezetett. Meredek lejtéssel eső úton három kapunyíláson kellett áthaladni. Az első és második kapu közt külön szögletes bástya állt a kapu védelmére. A második nagy kapu lovasok és szekerek részére a vár délkeleti oldalán állt, s szintén hármas tagozatú volt. Már a várhegynek a természetes alakulása kívánta a nagy várkapunak a délkeleti oldalra való helyezését. Az egyébként minden oldalról meredek várhegynek délkeleti irányban volt mélyebb horpadása s benne szelídebb lejtése. Azért alkalmas volt följárat készítésére. De éppen a könnyebb járhatósága miatt különösen erős védelemre is szorult. Itt készült a második erődrendszer. A fellegvári fal kettős nyílású belső kapujától lefelé két magas fal közt haladó útat építettek, amelynek közepén boltozott és magas toronnyal ellátott második kapu, a végén pedig a szintén boltozatos és tornyos harmadik kapu áll farkasveremmel és fölvonóhíddal. Ezt a külső kaput jobbról sokszögű bástyatorony (Budai torony) és tőle induló száraz árok, balra kerek bástya (Telegdi vagy Csókás bástya) és innen a déli fehértoronyig haladó zárófal védi. Még a főkapu erődrendszeréhez tartozott a szögletes bástya és a belső körfal közt az alsó és felső falköz vagy zwinger, valamint a Telegditorony oldalán egy harmadik nagy falköz. Magában a belső várban, a templom szentélyétől délre, a körfal mellett római őrtoronyra építve donjon állott. Valószínűleg a templom északi oldalán is volt donjon, amelyről azonban biztos adataink nincsenek. A harmadik erődítési öv alatt értjük a Duna felől a Vízivárost körülölelő falat, és vele összefüggően a várhegy déli, keleti és északi oldalán valamivel a hegy középmagassága alatt futó földsáncvonalat. A vízivárosi fal elindult a felső vár dunai vagy északi körbástyájától (Csonkatorony), onnan a Nagyduna felé haladva középúton félkörű bástyát képezett és kis kapunyílása volt Szentgyörgymező felé. Majd továbbhaladt a Duna partján fekvő malombástyáig (Veprech-torony). Közvetlenül a malombástya mellett ajtó nyílt a Dunára. A fal azután a nagy és kis Duna partján vonult a mostani Etter Jenő-féle ház mögé, ahol félkörű bástyát (fürdőbástya) alkotva derékszögben északkeleti irányban vonult a várhegy oldalába. Ahol a mostani Ferenc József-út a vízivárosi templom mellett a Kolos-hidra fut, volt a vizikapu, melyet jobbra a szögletes jezsuita-, most primás-bástya, balra a köralakú vizikapubástya támogatott. A primásbástya és a malomtorony közt is egy helyen szögletes bástyává alakult a fal (a szövőház helyén). Nevét nem tudjuk. A vízivárosi apácatemplom mögött volt a köralakú franciskánus bástya, majd az Etter-ház mögött a falfordulónál a félkörű fürdő-bástya- Az Etter- és Malatinszky-ház közt az úton állt a póstakapu. A Malatinszky-ház fölött a hegyoldalban a vízivárosi fal végződött a köralakú kis török bástyában, amelyet két fal zwingeralakban összekötött a felsővárral. A kis török-bástyától földsánc indult a várhegy oldalában egészen a malombástya alá a nagy Dunáig. A