Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

8 Dr. Sinka István is van a saját templomában ily széke. A királyavató székről nevezték el tehát a magyar királyokat koronázó várost Székesfehérvárnak, amit feljegyezve találunk Hartvik püspök legendáiban is, ahol Fehérvár mint „regalis sedis civitas, que dicitur Alba" van említve.

1 Még világosabban láthatjuk ezt IV. Béla király által 1254. évben kiadott oklevél soraiból, ahol azt mondja, hogy a fehérvári egyházban őrzik a királyság székét és koronáját.

2 S végül királyavató székhelyként említi Fehérvárt az 1290. évi országgyűlésről szóló törvény is, mely a koronázás helyéül nem a várost, hanem a bazilikát jelöli meg.

3 Fehérvárott csupán a bazilika, másszóval a királyi székesegyház volt az, ahol a város minden nevezetessége összpontosult és őriztetett. Itt voltak a szent király ereklyéi, a királyavató szék, szentkorona, palást és tömérdek kincs, melyek gazdagságáról Hartvik püspök, mint szemtanú, a csodálat hangján ír.

4 A püspök joghatósága alól kivett királyi koronázó templom ugyanazon rendeltetéssel birt, mint jóval később, és ma is, a budavári koronázó főtemplom, amelyet a királyi székhelynek Budára történt áthelyezése után 1255-ben IV. Béla király építtetett a Nagyboldogasszony tiszteletére. Fehérvárott is volt természetesen udvarház, vagy palota, ahol a király kíséretével együtt megszállhatott, amiként udvarházak voltak Pannonhalmán, Zimonyban, Péterváradon stb. általában a várispánságok székhelyein és a megerősített kurtisokban is, ahová a király évenkint legalább egyszer ellátogatott.

0 A várispánságok száma Szent István idejében körülbelül harminc lehetett; biztos adatunk van 1074ből, amikor negyvenöt és 1147-ből, Freisingi Ottó átutazásakor, amikor hetvenkettő volt a várispánságok száma.

6 Székesfehérvárt a királyaink leginkább Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából keresték fel, melyre az ország minden részéből püspökök, apátok, főurak és a nép nagyszámban jöttek össze. Ez alkalomból a király törvénykezési napokat is tartott, vagy ha ő akadályozva volt, helyette a nádorispán hallgatta meg a panaszokat. Hasonló okokból keresték fel a királyok a fejedelmi birtokok központjait, a várispánságokat is, melyek élén a várispánok (comes civitatis), később megyeispánok (comes megalis), az udvarházak élén pedig az udvarispánok (comes curtis) voltak. Ezek nemcsak az uradalmak főintézői voltak, hanem az udvarnokok és szabadok birói 1 „In ipsa regalis sedis cioitate, que dicitur Alba, sub laude et tilulo Virginis eiusdem perpetue, famosam et grandem basilicam, opere mirifico, celaturis in chori pariete distinctis, in pavimento tabulis marmoreis strato, construere cepit." (Hartvik: Leg. s. Steph. cap. XII.) 2 „AIbensem ecclesiam . . . ubi solium regni et corona conservatur." (Fejér: Cod.Dipl. IV- II. 231. I. 3 „Apud Albam, in loco nostro cathedrali." (Endlicher: Mon. Arp. 615. 1. Dr. Erdélyi László : Magyar művelődéstörténet. 11. 156—157. 1.) 4 „Quam qui vidit. testimonium veritati perhibet verborum nostrorum." „Tanta preditam venustate supra descriptam ecclesiam in propriam capellam rex sibi retinens, tali eam libertate donavit, ut nullus episcoporum in ea cujusvis iuris quicquam haberet." (Hartvik: Leg s. Steph. cap. XII.) 5 Dr. Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. 11. 157. 1. 6 Erdélyi László : i. m. 473. 1.