Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római korából

Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római koréból. 47 A vízivárosi zárda-iskola építése alkalmával kerültek elő egyéb tárgyak is, nevezetesen agyagedények, de ezeknek legtöbb darabját a munkásoktól ellopták és egy szombathelyi orvosnak a birtokába juttatták, ahonnan még leírást sem lehetett szerezni. Az itt maradt tárgyak között egy kis üvegedény, sárga mázas agyagedény és egy kis súly érdekes. Ennél sokkal többet juttatott a múzeumba a szenttamáshegyi római temető, mely az Iparbank agyagbányájánál került elő. Sajnos, ezek legnagyobb része már fel volt dúlva, de akadtak ép sírok is, közülök kettő teljesen, egy félig cserépsírláda volt, a többi hat egyszerű földsír. Az előkerült tárgyak és néhány érem a sírok korát a IV. század harmadik és negyedik tizedére határozzák meg. Az egyik női sírban került elő -Sol(anus?) tribunus téglájához hasonló gyönge minőségű és betűjű, szinű és alakú tégla. A fölirat közepét egy kutya talpa elmázolta, úgyhogy az elején tisztán csak az I. N. betűk állapíthatók meg. Lehetséges, hogy itt nem is katonai készítményről van tehát szó, hanem egy magán üzem (figlina) termékéről, melyet katonai célokra is fölhasználtak, ahogyan ez dunakeszi, dunaszekcsői téglákon is megállapítható. A sírok közül egy katona sírja félig fel volt dúlva, kardjának csak a markolata és övének bronzdíszei maradtak meg egy csattal és T fibulával; egy másik férfisírból ugyancsak övdísz és csat került elő. Ezüst, arany tárgy egyetlen egy sírban sem volt. Két nő sírja azonban adott ékszereket, még pedig néhány üveg- és karneol-gyöngyöt, bronz gyűrűket és karpereceket, az egyiknek karján összetört, de csinosan díszített csont-karperecek voltak. Üveg tárgy alig volt: egy pohár és egy föl nem állítható serleg, mindkettő rendkívül vékonyfalú készítmény; az utóbbihoz hasonlók különösen keleten voltak használatosak. Az agyagedények között nem voltak különös alakú vagy díszítésű készítmények; a legtöbb szürke, de akadnak vöröses barna vagy zöldes szinű mázas edények is, ami már magában is korhatározó jelenség. Az esztergomi leletek között érdekes volt az a két kis oltárkő, mely a tanítóképző épületének alapozási munkálatai között került elő. Mindkettő Silvanus tiszteletére készült, zamárdhegyi omlós kőből. Az egyiket Licinius állította : Silvano Dom(estico) sacrum. A másik hasonló kicsi oltárkő, felső részén mindkettő két mélyedéssel az italáldozatok számára és a következő felirattal : Silvanus tisztelete Pannoniában igen el volt terjedve, S1LVA S1LVA Silvana női alak tisztelete szintén ismeretes, de ketNOD. NAED. fős oltáron nálunk sehol sem fordultak elő. Igaz, S A C RUM hogy a silány kő és a méretek kicsisége nem túlságosan nagy áldozatkészségre vall, hacsak nem nagy V. S. L. M. szegénységet veszünk az oltár állítója részéről, akinek neve a kövön elmosódott, illetve kitört. A crumerumi telep föltárását szinte lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy az ú. n. várhegy, minden valószínűség szerint a castellum helye, különösen a kuruc háborúk idején nagy sáncépítésekkel deformálódott, sok földet ráhordtak. Természetesen a sáncépítés alkalmával a leletekkel egyáltalában nem törődtek, a köveket különösen az