Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római korából

45 Ujabb útszakasz irányát a tokodi castellum jelzi. E castellum és táti kápolna között — Tát községtől délre a szőlők aljában — ismét megállapítható egy kis szakasz ; az út legnagyobb részét azonban kibányászták és elhordták- Az út most is pontosan követhető a szántóföldeken át húzódó egyenes dombhátszerű vonulatból, mely a Dunától és a mostani úttól eléggé távol, a dombok alján vezet Nyergesújfalunak (Crumerum). A nyergesújfalui téglagyár irányában, az országúttól délre, mintegy 600 m távolságban egy szakasz ismét előkerült. E helyen, ahol a téglagyár állandóan bányássza az agyagot, az út a mai szint alatt átlagosan két m mélységben ma is igen szépen látható: a földbe beágyazott bogárhátú út volt, melyen vastagon durvaszemű kavicsréteg van elteregetve. Kőburkolat itt nem látható. Szerkezete tehát olyan, mint amilyent Finály Erdélyben figyelt meg.

1 Crumerumtól az út a Dunával párhuzamosan tovább haladt Süttő felé, Süttő határában már egészen a Duna mellé húzódnak a Sáncoknak nevezett dombok: ezeknek aljában került elő az a két mérföldmutató, mely egyideig a süttői elemi iskola udvarán állott, most pedig az esztergomi régészeti múzeum előcsarnokában van fölállítva. Philippus Arabs és Aurelia Otacilia tiszteletére abból az alkalomból állították, hogy az idő viszontagságai (vetustate) folytán elpusztult utakat és hidakat helyreállították. Brigetiotól XI római mérföldet, vagyis 16 5 km-t jeleznek, ami erre a helyre valóban vág is. Az Aquincum — Brigetio útvonaltól azonban két más utat kell megkülönböztetnünk. Az egyik Csévtől Esztergom felé vezetett és a középkorban is használták, illetve jól ismerték; így 1326-ban szerepel a Dorog és Kesztölc községek között antiqua via.

2 Ma még nem tudjuk pontosan megállapítani, hol ágazott el a két út, de annyi kétségtelen, hogy Esztergomban, közvetlenül a hegyek alján vezetett, a mostani Petőfiés Szent Imre-utcák vonalában, onnan fordult a Ferenc József útra és a zárda épülete alatt, mintegy három méterrel az Úri-utca felé fordulva, a Dunaparton ment tovább. Ebből az útból kiágazás volt a dunai átkelő felé, a középkori zsidódi rév irányában. Ez a mai esztergomi tábor környékén indulhatott ki és a Szentléleki-patak vizén át íves kőhíddal vezetett az Öreg Duna partjára. A híd ma is megvan, bár félig betemetve, az utat a római edénytöredékek és cserepek fölismerhetően mutatják a Duna felé. Ismét más útvonal volt az, amely Aquincumból Brigetioba vezetett, de nem Cséven ót haladt, hanem ettől az útvonaltól délre- Hogy ez így volt, már az a jelenség is rávezethet, hogy a Tabula Peutingeriana egészen más állomásokat sorol föl (Lusoniana, Gardellaca, Lepavist), mint az ltinerarium Antonini (Ad lacum Felicis, Crumero, Azao). Ha most ehhez hozzávesszük, hogy római útmaradványok, egybehangzó följegyzések szerint" előkerültek Tinnyétől délre, továbbá Tarján, Héreg, Tata és Dunaalmás határában, a valószínűség majdnem bizonyosság fokára emelkedik anélkül azonban, hogy az egyes állo1 Arch. Ért. 1902. 381-84. 2 Knauz—Dedek: Mon. Eccl. Strig. III. 83. 3 Foerster i. m. II. 450-455.