Esztergom Évlapjai 1934
ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Katona István történetíró esztergomi emlékei
Katona István történetíró esztergomi emlékei. 3 gimnáziumuk oly látogatottságnak örvendett, hogy a tanulók száma a kétszázötvenet állandóan felülhaladta. Katona István a gimnáziális éveit Egerben és 1747-től 1750-ig, vagyis tizenöt éves korától tizennyolc éves koráig Esztergomban, a jezsuiták kollégiumában töltötte, mint azt róla hálás tanítványa Fejér György feljegyzi. 1 Mindkét érseki város és régi vár történelmi emlékei maradandó benyomást tettek az ifjú fogékony lelkére. Arra azonban legnagyobb hatással mégis tanárainak példás szerzetesi élete és tanításai voltak, úgy, hogy a rhetorikai (hatodik) osztály bevégzése után 1750-ben ő is a rend ruháját öltötte fel. Bölcseleti és hittudományi kiképzését, mint a jezsuita-rend növendéke, a nagyszombati egyetemen nyerte, ahol Pray Györggyel együtt a történettudós Schmith Miklósnak voltak tanítványai. Pappá 1761-ben szentelték. Ünnepélyes, utolsó fogadalmát 1768-ban tette le. Ekkor már, alig harminckét éves korában, a nagyszombati egyetem tanári katedráján találjuk őt. Kezdetben a humaniorákat, majd kedvelt tárgyát, a rhetorikát tanította; ő lett az akadémiai szónok is. Ékesszólásának híre másfelé is eljutott. Nyitrán a piaristák 1769-ben ünnepelték rendalapítójuk, Kalazanti Szent József szentté avatását. Az ünnepi szónok ott is Katona István volt. Mint egyetemi tanár, szabad idejében kedvvel foglalkozott a történetírással is. Először Thuróczy László történelmi munkáját dolgozta át. Meg is jelent az ily cím alatt; „Ungaria suis cum regibus compendio data per Ladislaum Thuróczy. Aucta, eliminata et ad nostram usgue aetatem producta. Tyrnaviae, 1768." Ezen első, bár nem eredeti művében Katona István, mint történetíró oly előnyösen mutatkozott be, hogy már a következő tanévben rendi elöljárói őt az egyetemen a hazai történelem tanításával bízták meg. Csakhamar elhatározta, hogy a hazai történet addig közzétett és egyéb forrásai felhasználásával, a valóságnak megfelelően megírja a magyar nemzet történetét. Hozzá is fogott korszakos munkája, a „História critica" megírásához, melyhez tápot nála az igazság keresésén kívül mindvégig a tiszta hazafiúi lelkesedés nyújtotta. Munkáját azonban nem végezhette a megkívántató lelki nyugalommal. Kitűnő rendje fölött akkor már meghúzták a vészharangot és a jezsuiták ellen külföldön támadt mozgalom hullámai Bécsig is eljutottak. Az egyházát szerető Mária Terézia királynő nem talált elegendő okot arra, hogy a páratlan buzgalommal működő és nagy érdemekkel biró rend ellen agresszíve lépjen fel. A felvilágosult abszolútizmus tanának hódoló környezete azonban azon volt, hogy min1 Georgius Fejér: Memória Stephani Katona. Cod. dipl. Tom. VII. Vol. 3.