Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

30 Sinka Ferenc Pál hogy megtörtént és sikerrel járt, arról a nagy királynak Pádua ura Carrara Ferenchez írt leveléből értesülünk, aki szintén küldött segédcsapatokat. Azt írja benne, hogy a törökön és bolgár cáron győzelmet aratott, de ez sok vérbe került, mert a hitetlenek háromszor anynyian voltak. Győzelme emlékére Mária-Cellben templomot építtetett, amelynek portáléja fölött lévő domborművön törökök is láthatók. Zsigmond király idejében a török mindjobban megvetette lábát a Balkánon. 1393-ban Tirnovo elfoglalásával Bulgária teljesen török fenhatóság alá jutott. Szerbia is hűbérese lett és zsoldos csapatokat is köteles volt adni. A Macsói bánság, Bosznia, Havasalföld és Moldva mind fenyegetve voltak. Török csapatok már Magyarországba : a Szerémségbe és Temes vidékére is becsaptak. Mikor Zsigmond király követe által Bajazed szultánt kérdőre vonta, hogy mi jogon veszi el tőle hűbérországait, az a falon függő fegyvereire mutatott. IX. Bonifác pápa 1392-ben keresztes háborúra hívta fel Európa fejedelmeit, Zsigmond király pedig 1394-ben Budára országgyűlést hívott egybe, mely a veszedelem elhárítása céljából a nemesi felkelést határozta el. A pápa felhívására az összes keresztény népek megmozdultak. Különösen a franciák lelkesedtek a szentháborúért, akik begyakorolt lovasságukban bíztak, melynek parancsnoka János neversi gróf lett. A szövetséghez csatlakoztak az angolok és német fejedelmek is. Zsigmond király a velencei köztársaságot, cseheket és morvákat szerezte meg szövetségesül, Mánuel görög császár pénzbeli támogatást igért. A szövetséges csapatok 1396. év tavaszán Buda alatt találkoztak. A nemesi bandériumokból álló magyar hadsereg az oláhokkal együtt, mintegy 60.000 emberből állott, élükön Kanizsay János esztergomi érsekkel és az összes főnemesekkel. A külföldi csapatok 30.000 embert számláltak. Bajazid szultán serege 140.000 emberből állott, nagyrészük kisázsiai lovasság, Zsigmond király személyesen vezette a hadsereget a török ellen. Kezdetben sikerrel foglalta el Orsovát, Bodont, majd Nikápolyhoz értek, ahol a törököt találta. Itt történt a döntő ütközet, melyben a keresztény sereg vereséget szenvedett. A franciák a háború megkezdését erőszakolták ki. Lovasságuk kezdetben le is tiporta a janicsárhadat. De a török elrejtett tartaléka előtört és hátbatámadta az előre száguldott lovasságot, ami csakis vereséggel végződhetett. Zsigmond király nem birta a szerbek oldaltámadásával is segített törökök győzelmét megakadályozni. A neversi gróf, más francia előkelőkkel, fogságba jutott, kiváltásukért később óriási összegeket kellett fizetni. Zsigmond király is, az esztergomi érsekkel és néhány főúrral, csak nehezen tudott megmenekülni. Szerencse, hogy Bajazid szultánt a mongolok támadása Nikápoly alól Kisázsiába szólította, különben a mohácsi katasztrófa talán egy századdal előbb bekövetkezett volna. A nikápolyi vereség után Zsigmond királyt a konstanzi zsinat, a hűbértartományok zavarai és huszita-mozgalmak visszatartották a török ellen még egy újabb vállalattól. Nemzetközi szereplésében a németek őt 1410-ben királyukká választották, IV. Eugen pápa pedig 1433-ban római császárrá koronázta. Zsigmond király szerette a magyarokat. Kísérete Rómában többnyire magyarokból állott. Közöttük volt a jövő embere, az akkor még ismeretlen Hunyady János is.