Esztergom Évlapjai 1933

Jubileumi ünnepségek

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 159 Hosszú 250 esztendő multával emlékezünk Esztergom nagy napjára. Áldott legyen mindazoknak a, hősöknek az emléke, akiknek vitézsége szerezte vissza városunkat. Áldottak, akik életüket áldozták a kereszténység nagy harcában s most jeltelenül pihennek a haza szent földjében. Requiem aeternam . . . imádság szálljon mind a négy szélirányban a haza téréi fölött, s a nyugvó hősök érezzenek enyhülést egy hálás késő nemzedék imádságából. Megrendülve állunk a 17. század kemény barokk hősei előtt, akik a kis csonka hazában megsűrített kereszténységgel töltekeztek, hogy ellenállhassanak a pogányság áradatának. Lelkük tele volt lendülettel. Szárnyaló volt a bátorságuk, szárnyaló volt az imádságuk. És egyedül Isten előtt hajoltak meg, más senkitől nem féltek. A hősök mind hódolnak Istennek. A gyávák nem az Isten, hanem az emberek előtt hódolnak. Azok a barokk hősök a kardforgatásban elfáradt kezükkel rózsafüzért pergettek s a harcok mezői mellett a Mária-kongregációk szentélyeit szerették. Azért volt lelkierejük egy országot újra elfoglalni és azt ismét keresztény szellemmel telíteni. A zsidók a fogságból visszatérve sírtak az új jeruzsálemi templomban, mert nem volt oly fényes, mint Salamon elpusztult temploma. Mi Esztergom elpusztult régi temploma helyén nagyobb és fényesebb templomban emlékezünk a múltnak dicső nagy napjára. Mégis sírásra áll az ajkunk. 1683. október 28-án Esztergom visszafoglalásának napján Magyarország még csonka volt. Esztergorritól fölfelé volt csak Magyarország, lefelé még a török uralkodott. De már föltartóztathatatlan erővel utat tört a magyar lefelé, hogy egy testté forrassza, amit a pogány erőszak elválasztott Most, emlékünnepünk napján, ismét csonka az ország. Esztergom véghely. Lefelé is, fölfelé is, keletre és nyugatra megtépték az ország épségét. S még nem mozdult meg a magyar kar, hogy egybeforrassza az elvált tagokat. Csak a vágyakozás árama szikrázik magas feszültségben itt a végen, Esztergomban. Tanuljunk a barokk hősöktől lelket edzeni a nagy küzdelemhez. Csonka hazánkban szívjuk szomjasan a szent kereszténység hősöket nevelő erejét. A szenvedésnek kiváltságos hatása a hősök kitermelése, ha keresztény szellemben megértjük az isteni gondviselés célját, a nemzetekre szabott szenvedéssel és megpróbáltatással. Az idő múlik, az Ítélet közeledik. Az igazságos Isten meg fogja elégelni híveinek szenvedéseit és Ítéletet tart. Lesz még egyszer ünnep a világon ! Megindul még egyszer a hősök járása, amikor majd újra fölzendül kemény, nagy hangon Esztergomban a Te Deum. Üdvözlik a szent városban a Krisztus Királyt az ő trónján. Mint nagy seregek szózata, mint sok vizek zúgása, mint, mennydörgések robaja hangzik: Uralkodik a mi Urunk és Istenünk. És Magyarország minden tájáról jönnek Esztergomba a Szűzanyához a zarándokok esztergomi énekével : „Hol nagyszeiű Sionnak ormán egy ritkaszép kápolna áll. hová sok ember zarándokolván imájuk onnan égbe száll : ó, jó Anyánk, mi is hozzád jövünk, hol drága képed tündököl nekünk."