Esztergom Évlapjai 1933

Jubileumi ünnepségek

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 159 Hosszú 250 esztendő multával emlékezünk Esztergom nagy nap­jára. Áldott legyen mindazoknak a, hősöknek az emléke, akiknek vitéz­sége szerezte vissza városunkat. Áldottak, akik életüket áldozták a kereszténység nagy harcában s most jeltelenül pihennek a haza szent földjében. Requiem aeternam . . . imádság szálljon mind a négy szél­irányban a haza téréi fölött, s a nyugvó hősök érezzenek enyhülést egy hálás késő nemzedék imádságából. Megrendülve állunk a 17. század kemény barokk hősei előtt, akik a kis csonka hazában megsűrített kereszténységgel töltekeztek, hogy ellenállhassanak a pogányság áradatának. Lelkük tele volt len­dülettel. Szárnyaló volt a bátorságuk, szárnyaló volt az imádságuk. És egyedül Isten előtt hajoltak meg, más senkitől nem féltek. A hősök mind hódolnak Istennek. A gyávák nem az Isten, hanem az emberek előtt hódolnak. Azok a barokk hősök a kardforgatásban elfáradt ke­zükkel rózsafüzért pergettek s a harcok mezői mellett a Mária-kon­gregációk szentélyeit szerették. Azért volt lelkierejük egy országot újra elfoglalni és azt ismét keresztény szellemmel telíteni. A zsidók a fogságból visszatérve sírtak az új jeruzsálemi tem­plomban, mert nem volt oly fényes, mint Salamon elpusztult temploma. Mi Esztergom elpusztult régi temploma helyén nagyobb és fényesebb templomban emlékezünk a múltnak dicső nagy napjára. Mégis sírásra áll az ajkunk. 1683. október 28-án Esztergom visszafoglalásának napján Magyar­ország még csonka volt. Esztergorritól fölfelé volt csak Magyarország, lefelé még a török uralkodott. De már föltartóztathatatlan erővel utat tört a magyar lefelé, hogy egy testté forrassza, amit a pogány erőszak elválasztott Most, emlékünnepünk napján, ismét csonka az ország. Eszter­gom véghely. Lefelé is, fölfelé is, keletre és nyugatra megtépték az ország épségét. S még nem mozdult meg a magyar kar, hogy egybe­forrassza az elvált tagokat. Csak a vágyakozás árama szikrázik magas feszültségben itt a végen, Esztergomban. Tanuljunk a barokk hősök­től lelket edzeni a nagy küzdelemhez. Csonka hazánkban szívjuk szomjasan a szent kereszténység hősöket nevelő erejét. A szenvedés­nek kiváltságos hatása a hősök kitermelése, ha keresztény szellemben megértjük az isteni gondviselés célját, a nemzetekre szabott szenve­déssel és megpróbáltatással. Az idő múlik, az Ítélet közeledik. Az igazságos Isten meg fogja elégelni híveinek szenvedéseit és Ítéletet tart. Lesz még egyszer ünnep a világon ! Megindul még egyszer a hősök járása, amikor majd újra fölzendül kemény, nagy hangon Esztergomban a Te Deum. Üdvözlik a szent városban a Krisztus Királyt az ő trónján. Mint nagy seregek szózata, mint sok vizek zúgása, mint, mennydörgések robaja hangzik: Uralkodik a mi Urunk és Istenünk. És Magyarország minden tájáról jönnek Esztergomba a Szűzanyához a zarándokok esztergomi éne­kével : „Hol nagyszeiű Sionnak ormán egy ritkaszép kápolna áll. hová sok ember zarándokolván imájuk onnan égbe száll : ó, jó Anyánk, mi is hozzád jövünk, hol drága képed tündököl nekünk."

Next

/
Thumbnails
Contents