Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

148 Sinka Ferenc Pál A szerződés értelmében a bujdosók (magyar menekült felkelők) családjaikkal együtt török földön a szultán alattvalói lesznek, hazájukba többé vissza nem jöhetnek. Így kerültek Thököly Imre és balsorsát vele megosztó hű hitvese, Zrinyi Ilona is Kis-Ázsia Nikodémia (Izmid) nevű város mellé egy kies helyre, amelyet a török nép „Virágmezőnek" nevez. Zrinyi Ilona még megérte, hogy dicső fia, II. Rákóczi Ferenc, kibontotta a magyar szabadság zászlaját. „Az én fiam! Az én fiam!" — kiáltott fel örömében, amikor a hírt meghallotta. — „Nemének és századának dicsősége", ez a páratlan magyar nő 1703. év február 18-án halt meg. Tetemét Konstantinápolyba vitték és ennek Galata nevű külvárosában temették el a jezsuiták templomónak nagy oltára előtt. Rabló kezek nem hagyták őt ott békében pihenni. Harminc év múlva, amikor II. Rákóczi Ferencet mellé temetni akarták és a sírját felbontották, csak a fejét találták a koporsóban, testét a drága ékszereivel és ruhájával együtt elvitték. Biztosan mohamedánok voltak. Fejét fia koporsójába helyezték és mindkettőjük hamvait 1906-ban országos költségen hozták haza a kurucok városába, Kassára, Szent Erzsébet gyönyörű templomába. Thököly Imre neje halála után szeretett volna Törökországból szabadulni és újból a felkelők élére állani, evégből felajánlotta szolgálatait XIV. Lajos francia királynak, — és hogy annak a bizalmát jobban megnyerje, Konstantinápolyban 1703. év május 13-án Ferreol nagykövet jelenlétében a katholikus hitre tért át. Midőn azonban Magyarországon II. Rákóczi Ferenc zászlót bontott és a franciának már őreá szüksége nem volt, egyébként is a javait már visszakapta, 1705. szeptember 10-én tett végrendeletében újból hű lutheránusnak vallotta magát. Mint ilyen halt meg Izmidben, 1705. szeptember 13-án. A karlovici béke nem tartott huszonöt évig. A török 1715-ben megtámadta Velence birtokait, Moreát és Kréta szigetét, ami a szerződés értelmében a császárság beavatkozását vonta maga után. A török szultán akkor III. Achmed volt, a nagyvezér pedig Ali Damad pasa, aki százezernyi haddal jött Magyarország ellen. A keresztény seregnek Savoyai Jenő herceg volt a főparancsnoka és az 53.000 főnyi gyalogságból és 33.000-nyi lovasságból állott. Közöttük csak öt ezred huszár. A lovasságnak a kitűnő vezér, Pálffy János tábornok volt a parancsnoka. Volt a seregnek még 88 ágyúja is. Pálffy 1716. aug. 2-án Karlócánál kemény harcot vívott a törökkel és meghátrált, a nagyvezér pedig az egész hadseregével utána nyomult. Pétervárad erődnél azonban Savoyai Jenő herceg várta már a törököt. Az ellenfelek között augusztus 5-én iszonyatos ütközet támad, melyben a győzelmet Pálffy, Nádasdy és Ebergényi lovasai döntik el. A török hadsereg majdnem teljesen megsemmisült, a nagyvezér is elesett. De a keresztények részéről is sokan elestek. Közöttük volt Pállfynak János nevű ezredes fia is. Ez a győzelem mindenfelé nagy örömet keltett. A pápa szentelt birétumot és kardot küldött Jenő hercegnek, aki még ez év október 13-án Temesvárt is visszafoglalta. Utána Pancsova, Új-Palánka és az egész alsővidék, le a Dunáig és Orsováig a császár uralma alá került.