Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 139 Budavárában ekkor tízezer főnyi török őrség volt Abdi (Abdurrahman) pasa vezetése alatt; helyettese Izmail pasa volt, mindketten tapasztalt katonák, a helyőrség is harcedzett janicsárokból, tüzérségből és aknászokból állott. Buda ostromában, a császári csapatokon és külföldről érkezett önkénteseken kívül, magyarok is szép számmal, mintegy 24.000-en vettek részt, kik nem egy tömegben, hanem csapatonkint más hadosztályokhoz beosztva teljesítettek szolgálatokat és mindnyájan derekasan kivették részüket a vár ostromában. A vezérek közül ki kell emelnünk Esterházy János, Batthyányi Ádám és Bercsényi Miklós grófokat. Az esztergomi várőrség nagyrésze szintén lenn volt az ostromnál. A gyalogságot Karlovitz várparancsnok, a huszárságot pedig Kürtössy István kapitány és Bottyán János „Esztergomi Lovas renden lévő Hadnagy" vezették oda. A vitéz hadnagy huszárjaival mindjárt az ostrom elején hőstettet vitt végbe. Június elején, amikor Esztergomból a budai úton lovasságával lefelé haladt, egész véletlenül a Fehérvárról Budának tartó török lovasság mögé került- Azonnal felvette velük a harcot és Buda felé kergette őket az ottlévő csapatok karjaiba. Csaknem valamennyi török odaveszett. Karlovitz, akivel Jezerniczky Ferenc kanonok is lement Budára, a brandenburgiak csapatjában, az esztergomiakkal július 27-én tartott általános rohamban, Rőbel szász ezredessel elsőnek hatolt fel az egyik körbástyára és ott hősiesen küzdve esett el. Utóda, Rosenhauser Ézsaiás szintén résztvett az ostromban. Tizenegy heti hősies küzdelem után Budavára a magyaroké lett, amit Orbán Bálint kanonok örömmel tudatott Esztergomból a káptalan többi tagjaival : „Amit régenten Istentől kértünk és óhajtottunk, Budát 2. Septembris a keresztényeknek szerencsésen megadta, levágván mind a benne lévő pogányságot, némely főrendeken kívül." Buonvisi pápai nuncius mindjárt az ostrom kezdetén Budán kórházakat állított fel, melyek főfelügyeletére Kollonich püspököt kérte fel, azok igazgatását pedig Ruggerio János oratoriánus atyára bízta. A kórház föntartására 45.000 forintot fordított. Az ostromban résztvett 6000 sebesült és beteg hagyta el fölgyógyulva a kórházakat. Az időben az orvosi sebészet még gyermekkorát élte. A legtöbb beteget, különösen Olaszországból érkezett balzsammal, a vérhast is herbateákkal gyógyították. A kórházak fenntartásához jelentékeny adományok érkeztek Bécsből, Németországból és Flandriából. A császárné és udvarhölgyei, általában a főúri nők tépést és ruhákat készítettek. Az emberszerető ápolás itt is sok protestáns katonát hozott vissza a katolikus egyház kebelébe, 1686. év szeptember másodikán tehát Buda felszabadult a 145 évig tartó török rabságból. Sajátságos véletlen, hogy XI. Ince pápa ezen a napon Rómában ünnepélyes konzisztóriumot tartott, amelyben bíborral díszítette föl mindazokat, akik a török ellen indított vállalatban érdemeket szereztek : Kollonich Lipót győri püspököt, Pallavicini érseket, a lengyel király udvaránál lévő nunciust, Denoff apátot, Sobieski római ügyvivőjét és kívülük még huszonnégy másnemzetbeli főpapot. A konzisztórium végén jóslatszerűen azt mondotta: „Ne a kinevezéseken, hanem