Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

116 vező alkalom meg nem ragadása miatt szigorú számot fog adni az Istennek. Nem kételkedünk, hogy ezen hír kedves lesz Méltóságodra nézve, kinek jó egészséget kívánunk és kit a legjóságosabb Isten kegyeibe ajánlunk. Kelt Párkány visszavétele után, a Duna melletti táborban, Esztergom átellenében," A szövetséges csapatok az ütközet után Párkány közelében ütöttek tábort- A császáriak 500 gyalogost hagytak az elfoglalt palánkban, akiket azonban Starhemberg gróf onnan csakhamar visszavont. A lengyel kozákok, ugyanis, oda szintén behatoltak és garázdálkodni kezdtek, ami miatt azokkal összevesztek. Amikor pedig a lengyelek rátaláltak a két nappal előbb elfogott honfitársaik fejeire, az annyira elkeserítette őket, hogy a várban talált minden törököt lekaszaboltak, a palánkot pedig felgyújtották. Kara Musztafa mindezek hallatára rémülve futott Belgrádba. Sobieski János eme második diadalát is már másnap tudatta XI. Ince pápával. A győzelem érdemét itt is elhárítja magáról, azt a Boldogságos Szűz. „Lengyelország Királynője" közbenjárására Isten művének tulajdonítja és a többi között ezeket írja; „Életemnek azon veszélyben forgását, amelynek az előtte való napon kitéve voltam, meghálálja és megörökíti az évente megtartandó vigília, melyen itt minden időn át megemlékezve az ottománokon nyert győzelem diadaláról, nyilvánosan Istennek hálát adni fognak. Azért midőn e napon, az egész sereggel térdenállva, a legjobb és leghatalmasabb Istennek hálát adok, a mohamedán babonának imaházát, vagyis az első moseát az ártatlan Báránynak áldozatul ajánlom föl. Hogy ez Szentségednek kedves lesz, nem kételkedem. Remélem és kérem, hogy Isten ily nagy jótéteményének emlékezetét Szentséged külön rendeletével a jövő nemzedék számára is meg fogja örökíteni." A pápa e levélre Rómából a következőkép válaszolt: „XI. Ince pápa, Krisztusban kedvelt fiunknak, stb. Felséged diadalainak híre az egész földet betölti, azt a hivők lelkesült örömmel fogadják és a nevedet mindenütt magasztalva emlegetik. Legyőzhetetlenségednek az Esztergomnál múltkor nyert győzelemmel oly kiváló bizonyságát adtad, mely azon reményre jogosít, hogy addig nem nyugszol a kereszténység érdekében, melyért harcolsz, míg az ellenség el nem pusztul. Eme bátorságodban azonban ne feledkezzél meg a testi egészségedről, melyhez a közjó kötve van. Éppen azért arra kérünk, hogy fogadalmad teljesítése közben ne tedd ki magadat a veszélynek. Egyébként, Krisztusban legkedvesebb fiam, kívánjuk neked, hogy a seregek Ura legyen tovább is kegyelmes hozzád, kire apostoli áldásunkat a legszívesebben adjuk. Kelt Rómában, a Maria Maggiorénál, a halászgyűrű alatt, október 27-én, 1683., pápaságunk nyolcadik évében." Istenbe vetett hitének és a győzelem fölötti hálájának adott kifejezést a lengyel kirájy másokhoz írt levelében is. „Nem nekünk, nem nekünk, hanem az Ő nevének adott a seregek Ura dicsőséget 1" „Nagy események nem egyes emberek művei" — mondja Fraknói Vilmos jeles történetírónk egyik munkájában.