Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

114 Sinka Ferenc Pál az már megadta magát. Sok török csőcselék is betört oda. Ezek egyrészét levágták, másikat elfogták, magát a várat pedig gonoszságból vagy vigyázatlanságból felgyújtották. Ott ezáltal sok ember elpusztult és sok készlet megsemmisült, ami pedig a seregnek nagyon előnyére lett volna. Az egész Dunapart telve volt hullákkal. Az elmerült hajók is telve voltak portékákkal. A Garam folyóba is sokan belefúltak, ezt akkor lehetett leginkább látni, amikor a hullákat a víz kidobta. Ezen affairban három pasa elesett, kettőt pedig a koronavezér lovasai ejtettek fogságba. Kara Mehmet golyótól sebesülve nagynehezen menekült a csatából. Kevésbe mult, hogy egy más pasával együtt a vízbe nem fulladt." Sobieski János lengyel király maga a párkányi győzelemről Barberini bibornokhoz, október 10-éről kelt levelében a következőkép ír: „Méltóságos Úr 1 Midőn követünk által az apostolok sz. küszöbéhez jelentést teszünk a második győzelemről, melyet a Duna partján, Esztergommal szemközt fekvő Párkány mellett igen nagy vérontással arattunk, ugyanarról Méltóságodat is értesítjük. Nem nekünk, hanem saját nevének szerzett dicsőséget a seregek Ura. Azon hiszemben, hogy a szerencsét fel kell használni, jónak láttam az igen hatalmas császári sereget megelőzni. Miután hidakon, gázlóhelyeken, csónakokon, aszerint, amint alkalom kínálkozott, a Vágdunán átkeltünk, másodízben támadtuk meg az ellenséget Párkány mellett mult csütörtökön, mely nap nem csekély mértékben volt ránk nézve veszélyes az ellenség támadása miatt. Bekövetkezett a szeplőtelen Szűzanyának szentelt szombat. A fővezér egy nappal előbb a Párkánynál állomásozó három pasának segítségére küldé a budai vezért, négy más pasa erős csapatával, úgy, hogy a sereg majdnem 20 ezer válogatott emberből állott. Az elbizakodott ellenség a fenséges lotharingiai herceggel, a császári sereg parancsnokával együttesen kifejtett vitézségünk következtében részben megfutamodott, részben lemészároltatott és egy szálig elveszett. Az Ür jobbja, mely csatára fegyverzi kezünket, hős tettet művelt. Némelyek a menekülők közül Párkány felé tartottak, mások a híd felé futottak, hogy a szemközt fekvő közeli Esztergomba jussanak. Azonban a híd a menekülő tömeget meg nem birván, leszakadt és igen sokan a hullámokba merültek. A többieket nyolc ágyú kartácszáporával szórta szét és ölte meg. Akik akár önkényt, akár félelemből a Dunába ugrottak, ugyanott kartácszáportői vesztek el úgy, hogy a Duna félstádiumnyi szélességben piroslott a vértől. Sohasem látták azt oly pirosnak. Másokat a parton összetódult sereg, a Dunába is benyomulva majd csáklyáikkal húzott vissza és vert agyon, vagy a vízben golyózáporral ölt meg. Akik csónakokon menekülve már-már biztonságban vélték magukat, a Duna sebessége által a parthoz hajtva, végzetöket nem kerülték ki. így számtalanan borzasztó halállal múltak ki. Azok pedig, kik a közeli párkányi erődítménybe jutottak, kegyelemért könyörögve adták meg magukat. Nem tudni, vájjon a megsebesült budai vezér él-e még; más két pasa, kiknek hullája is előkerült, igen sok előkelővel együtt elveszett. Silistria és Syria pasája több béggel és hechárral fogollyá lett. Valamennyien táborukkal, lovaikkal és erődítményükkel együtt a csá-