Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

110 Sinka Ferenc Pál mely vezeklést kell magunkra vennünk bűneinkért — így szólt hozzájuk —, azután minden a legjobban fog menni." A győzelemhez szokott királyt rendkívül bántotta a vereség. Már másnap meg akarta támadni a törököt, de Lotharingiai Károly arról lebeszélte őt. Október 8. pihenő nap volt- E nap folyamán beérkezett Starhemberg gróf is a többi csapatokkal. A császári sereg 16.700 emberből állt, köztük 9000 lovas. A lengyel sereg 10.000 gyalogosból és Lubomirski 1500 páncélosából állott, kik szintén velők jöttek. Sobieski főbb embereivel haditanácsot tartott, akiknek elment a kedvök a további harctól, éppen azért a többség a téli szállásra menést javasolta. A király ellenvetésül szemükre vetette, hogy most a félelem beszél belőlük. Hallgassák csak meg a császáriakat, miként beszélnek azok. És Lotharingiai Károlyért küldött. Ez éppen a Párkányban tartott szemléről érkezett vissza és elmondta, hogy a helyzetet nem tartja kedvezőtlennek. Több török csapat nem érkezett és a helyszínén nyert tapasztalatai alapján a helyzet urai lehetnek. A sikerrel járó támadást nemcsak lehetőnek találja, hanem azt ajánlja is. A király a francia nyelven folyt beszédet a lengyel főuraknak és tábornokoknak a saját nyelvükön is elmondotta. Mire azok Párkány megvívását határozták el és a hadirendet is megállapították. A lengyel katonasághoz Skopowski tábori pap intézett lelkesítő beszédet. Mindnyájan gyónással és áldozással készültek a következő nap nagy csatájára. Október 9-én, szombati napon, hajnalban már az egész császári hadsereg csatarendben állt. A lovasság a harcvonal két szárnyán foglalt helyet. Jobbról Badeni Lajos őrgróf volt a vezér Gondola és Mercy parancsnokokkal, balról pedig Dünewald gróf, Taaffe és Pálffy gróf tábornokokkal. A császári lovasság Caprara, Rabatta, Dünewald, Pálffy, Gondola, Taaffe, Mercy, Halleweil, Montecuccoli, Veterani és Piccolomini huszárezredeiből és Götz, Schultz, Styrum, Kuefstein, Castell és a horvát Lodron dragonyos ezredekből állott, mindegyikben 500 lovassal. A császári gyalogság, Starhemberg gróffal az élén, a harcvonal közepét foglalta el; előtte a tüzérség volt. Ez a gyalogság 14 ezredből állott 10 zászlóaljjal, mindenikben 400 emberrel; és pedig Lotharingiai Károly, Leslie, Grana, Baden ezredei egyenkint két zászlóaljból, Starhemberg, Croy, Strasoldo, Dieppenthal, Souches, Schárfenberg, Thugen, Pfalz-Neuburg és Wallis ezredei pedig egy-egy zászlóaljból állottak. Sobieski János, az összcsapatok főparancsnoka, a párkányi ütközetnél is nagyjában a kahlenbergi csatarendet követte, de taktikai okokból itt helyet cserélt. A császáriak a jobb szárnyon a Duna felőli részen, a lengyelek a hegyek felőli részen voltak elhelyezve- Célja az volt, hogy a lengyelek ellenállhatatlan támadásával a törököket a Dunának szorítsa. Seregét két egyenlő erősségű hadtestbe osztotta, de lengyel lovasezredeket osztott be a császáriak közé is. A lengyel sereg jobb szárnyát maga Sobieski, a balt Jablonowski hadseregfőparancsnok vezette. Egy harmadik lovasosztálya is volt, mely a közép mögött foglalt helyet. Reggel 8 órakor az egész szövetséges sereg megindult Párkány felé és egy órai menetelés után megpillantották az ellenséget.