Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 105 zat meghozatalára kész volt, hogy az bekövetkezzék. Lotharingiai Károly herceg hadvezér is a helyzet kihasználása és a háború tovább folytatása mellett volt. Szándékukat azonban a bécsi udvar békekötési kísérlete a törökkel majdnem meghiúsította. XiV. Lajos francia király, ugyanis, Bécs legválságosabb napjaiban Spanyol-Belgium ellen támadást intézett, ami Lipót császárt arra késztette, hogy Kunitz követe útján a legnagyobb titokban békét kínáljon fel Musztafa nagyvezérnek; erről a pápát is értesítette. XI. Ince pápa, a kereszténység közös atyja, a legnagyobb felháborodással fogadta a hírt. Nyiltan megüzente a császárnak, hogy ha a francia király ellen háborút indít, minden segélyt megvon tőle. Pedig eddig rengeteg összeget adott a török elleni háborúra. Előző évben a bécsi udvarnak négyszázezer forintot, a lengyel királynak félmilliót, a bajor fejedelemnek háromszázezer forintot küldött a hadak felszerelésére. Példáját követték a bíbornokok is. Chigi, Ludovisi és mások még ezüst asztalkészleteiket is értékesítették, hogy a háborút elősegíthessék. Bécs megmentéséhez pedig, mint említettük, a magyar főpapok is nagy pénzáldozatot hoztak. A pápa, hogy a Linzben lévő császári udvart, mely hatalmi érdekből Bécs iménti szenvedéséről, a Favoritten-mezei nagy vérfürdőről, a kereszténység közös érdekéről, szövetségről és mindenről kész volt megfeledkezni, eme ballépésétől megóvja, minden erejével azon volt, hogy XIV. Lajos királyt a császárral kötött béke helyreállítására birja. Szerencse, hogy Kara Musztafa gőgje és bosszúvágya ellenállt a békekisérletnek, máskép Magyarország fölszabadítására még jó ideig várni lehetett volna. A háború folytatásának más nehézségei is támadtak. János György szász választófejedelem úgy vélekedett, hogy Bécs felmentésével már eleget tett szövetségesi kötelességének: 11.000 protestáns harcosát visszavezette Szászországba. Először saját gyengélkedését hozta fel közvetlen okul, de voltak vallási és politikai okai is. A bajor választófejedelem is csak rábeszélés után volt hajlandó tovább harcolni; önálló megbízatást és csapatai fölött valő szabad rendelkezési jogot kötött ki magának. Waldeck herceg, a sváb és frank csapatok parancsnoka, a bambergi és würzburgi püspökök és sváb kerületek hozzájárulásától tette függővé elhatározását. Lipót császár ingadozásának, a francia terjeszkedéstől való félelmén kívül, kicsinyesnek látszó, de az udvart feszélyező másik oka az volt, hogy tudomással bírt Sobieski királynak „a lázadók vezére", Thökölyvel való összeköttetéséről. Sobieskinek erre elődeitől öröklött mélyebb okai is voltak. „Thököly irányában — írja bizalmas levelében nejéhez — különös rokonszenvet nem érzek; de élénk részvétet táplálok a magyar nemzet iránt, kegyetlen megpróbáltatásai miatt." Barátságos magatartásával sikerült is Thökölyt rábírni, hogy Bécs ostrománál az a töröknek segítséget nem nyújtott. Most, Bécs felszabadulása után, Thököly követet küldött Sobieskihez, hogy követeléseinek teljesítése végett járjon közben Lipót császárnál. Erről Buonvisi pápai követnek is tudomása volt, aki a magyarok irányában mindig a legjobb indulattal viseltetett. Bécs felszabadítása