Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 103 árkokat, melyek néhol művésziesen voltak kiépítve, a szétdúlt védőműveket, félig rombadőlt bástyákat. Megegyeztek a véleményben, hogy a város már öt napnál tovább nem tarthatta volna magát. Sobieski a szemle után azt a kívánságát fejezte ki, hogy megtekinti a várost is. E kijelentése nem csekély megdöbbenést keltett kísérőiben, mert azok azt gondolták, de nyilvánítani nem merték, hogy előbb a császár visszatérését kellene bevárni. Éppen azért a bevonulásnál a két választófejedelem és Lotharingiai Károly herceg elmaradtak a király kíséretéből, a többi tábornokok és díszbe öltözött lengyel főurak azonban abban résztvettek. A menetben a király előtt egy aranyszövésű török zászlót és két lófarkas kopját vittek és Musztafa gazdagon szerszámozott paripáját vezették. A királlyal volt a fia, Jakab herceg is. Bécs város lakosságának nagy szeretete, hála-megnyilvánulása és az örömrivalgás leírhatatlan volt. A nép a lengyel királyhoz tódult: kezeit, lábait, ruháját csókolgatták és folytonos éljenzéssel kisérték őt mindenhová. Sobieski először a jezsuiták templomához ment, hol őt a város nevében üdvözölték és a polgári őrség díszszázada állt. Azután az Ágoston-rendiek templomába vonultak hálaadásra, hol a kívánságára a Lorettoi-kápolnában volt a mise. Ennek végeztével a király intonálta a „Te Deum laudamus"-t, mely alatt a város összes harangjai újból megszólaltak és 300 ágyúlövés vitte az örömhírt szerteszét a vidékre. Délben Starhemberg gróf vendége volt. Délután meglátogatta a beteg Kapliers grófot, és azután visszatért a török táborba, Kara Musztafa sátrába. Lipót császár szeptember 14-én tartotta meg bevonulását székvárosába. A lakosság őt is örömmel fogadta. Még aznap gyorsfutárok küldettek Rómába és Velencébe a győzelem hirével, aminek a pápa rendkívül örvendett. Egész Európában nagy lelkesedéssel vették az örömhírt. Csak XIV. Lajos francia királyt érintette az kellemetlenül; de azért ő is gratulált a pápának. A török táborban való tartózkodás egészségi okokból veszélyessé vált, éppen azért az összes csapatok elvonultak Bécs alól. A császári és német csapatok Simmering és Kaiser-Ebersdorf között ütöttek tábort, a lengyelek pedig Schwechat mellett táboroztak, ahová a király is ment. Sobieski János kerülni látszott a császárral való találkozást. Lipót azonban helyén lévőnek találta megköszönni azt a nagy szívességet, amit a lengyel király tett. Szeptember 15-én volt a találkozás Schwechatnál. Megállapodás szerint Sobieski elébe lovagolt a császárnak, mindkét uralkodó, fövegüket levéve, üdvözölték egymást és latinul beszéltek. A császár meleg szavakkal üdvözölte a lengyel királyt, mint a kereszténység megmentőjét. Sobieski azt felelte, hogy Istené a hála, ő csak a keresztényi kötelességét teljesítette. Azután Jakab fiát bemutatta a császárnak, és nyomban ellovagolt. Lipót császár a kivonult lengyel sereg fölött a szemlét Jablonowski hadvezérrel tartotta meg. Majd végignézte még azt a harci játékot, amelyet tiszteletére huszonnégy válogatott lengyel pikás végezett. Azután visszatért Bécsbe.