Esztergom Évlapjai 1933

Dr. Erdélyi László: Esztergom nagy történeti jubileuma

8 Dr. Erdélyi László Ennek a tizennyolc éves óriási küzdelemnek homlokán ragyog az esztergomi diadal. Párkány és Esztergom visszavétele a fölszabadító háború kezdetén oly lökést adott ennek a példátlanul nagy háborúnak, hogy értékét, eleven erejét egy negyvenéves nemzedékkornak óriási diadalsorozatával, Buda, Temesvár, Belgrád nagy ostromaival, s a második mohácsi, aszalánkeméni és zentai páratlan győzelmekkel mérhetjük le, amelyekért a magyar nemzet háláját az 1687. és 1722. évi trónöröklési törvények fejezték ki, fölújítva az ősi fiú- s leánytrónöröklések jogát a királyi család számára az újkori magyar vérszerződéssel. Kétségtelen, hogy a törökök magyarországi hódítása a Habsburgok nélkül még gyökeresebb lett volna, s Magyarország felszabadítása a Habsburg-birodalom katolikus vezetése, katolikus dinasztiája s pápai támogatása nélkül talán még ma sem következett volna be. S akkor a balkáni államok még ma is török uralom alatt nyögnének, s köztük hasonló balkáni elmaradottsággal valószínűleg Magyarország is. Mert ugyan ki más szabadította volna föl Magyarországot a török uralom alól. Vájjon a kezdettől fogva négy-öt törzs területére, később közel kétszáz fejedelemségre tördelt, s 1521-től a katolikus egyháztól is elszakadt Németország ? Franciaország pedig egyenesen a törökkel, később a protestáns hatalmakkal szövetkezett. Már az 1526. évi mohácsi hadjárat is francia szövetség izgatására indult meg, nem annyira a király, urak és nemesek viszályaitól elgyöngült Magyarország, mint inkább Bécs ellen, de kétségkívül Magyarország hódolásra kényszerített, legázolt, kirabolt testén keresztül. Bécs ellen irányult a nagy török hadjárat 1529, 1532, 1664, 1683-ban is, de csak 1529- és 1683-ban jutott el Bécsig s oly későn, hogy a hosszú ostromot Bécs mindig tovább birta, mint a török ostromló had, mely az őszi hideg elől hamar meghátrált, legkésőbb Szent Demeter napján (október 26). Az Esztergomot 1595-ben és 1683-ban fölszabadító harcok tanúi megdönthetetlen bizonyságot tesznek arról, hogy mindkét felszabadítás a Habsburg királyok nélkül lehetetlen lett volna. I. Ferdinánd és fia, Miksa hiába kötöttek békét, mert a törökök folyton tovább és tovább rágták bele magukat Magyarországnak keresz tény uralom alatt élő testébe. Rudolf végre megelégelte ezt a nyílt háborúnál is veszedelmesebb és kártékonyabb békét, nem küldte el ajándékait a szultánnak. így indult meg az első hosszú háború 1591— 1606 közt, tizenöt évre. Ennek szép sikere volt az első visszavétele Esztergomnak Habsburgi Mátyás főherceg vezérlete alatt (1595). A második visszavételhez még inkább kellett a Habsburg király és császár nagy, modern, vagyis az akkori kornak színvonalán álló, gyakorlott s jól fölszerelt hadserege. Ehhez pompás és mozgékony lovas csapatokat szolgáltattak a magyar urak és várak, de a magyar katonaságnak rendes gyalog- és lovasezredekbe való kiképzése nagy számban csak a török kiűzése után következett be. * * * Zrínyi Miklós sürgette, hogy a kompániákat 50-ről 100 emberre növeljék s ezt a bécsi kormányszékek elfogadták és 1665-ben már végrehajtották a bányavidéki végházakban. Két évvel előbb az ország négy kerületében Lipót király egy-egy huszár bandériumot állíttatott