Esztergom Évlapjai 1930

TÁRSULATI ÜGYEK - Dr. Balogh Albin: A múzeumigazgató jelentése az 1928—29. évről

64 Társulati ügyek. Ha más nem volna, már ezek a tapasztalatok is élénken igazolják a műemlékekről és régiségekről szóló új törvény szükségességét, mely a törvényhozásban mint 1929. évi XI. tc. jelent meg. E törvény 21. §-a kimondja, hogy „ásatás (felkutatás) eredményeképen előkerülő vagy egyébként talált, közgyűjteményben elhelyezésre alkalmas ingóság a közigazgatási hatóság útján lefoglalható és megváltható" ; a találót és a telektulajdonost egyenlő arányban a lelet értékének kétharmada illeti meg. Aki azonban az ilyen leletet, legkésőbb 8 nap alatt be nem jelenti, nemcsak a megtalálási értékhez való jogától esik el, hanem a tc- 44. §-a értelmében „vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő" ; ha pedig az ilyen tárgyat elidegenítette volna, a felkutatással és megszerzéssel járó költségek is őt terhelik (21. §. utolsó bekezdése). (Hasonló szigorú intézkedések szólnak azokról is, akik mint régen szerzett régiségek tulajdonosai az illetékesek kizárásával hozzák forgalomba a régészeti leleteket.) E helyen is bizalommal és tisztelettel kérjük a vármegyei és városi hatóságokat, hogy e törvénynek erélyesen érvényt szerezni szíveskedjenek. Legyen szabad e helyen mindjárt megjegyeznünk, hogy régészeti leleten nem éppen aranyat vagy pénzt kell értenünk. Igen sokszor az aranynál sokkal fontosabb valamely régi épület maradványa vagy egy sír, esetleg egy őskori tűzhely vagy akár egy rossz cserép — természetesen a lelet körülményei szerint, viszont egy ágyúgolyó pl. egyáltalában nem érték a régészetnek s egy csontváz magában véve rendszerint hasonlóan nélkülözi a régészeti értéket. A törvény nem hiába kívánja a nyolc napon belül való bejelentést: a múzeum embere készséggel megállapítja, miről is van szó és a bejelentő fél már a törvény értelmében is jogosult az esetleges érték megfelelő részére, amit a múzeum mindenkor méltányosan állapít és térít meg az illetőknek. A bejelentés, a felajánlás eszerint az illetők érdeke, elmulasztása az illetők károsodását jelenti. Amidőn tehát bizalmunkat fejezzük ki, hogy a jelzett törvény a múzeum gyarapodását anélkül fogja előmozdítani, hogy büntető intézkedésekre sor kerülne, meg kell jegyeznünk, hogy múzeumunk a nagy akadályok dacára a lefolyt két év alatt is tekintélyes gvarapodást ért el. Nagy mértékben köszönhető ez annak a szíves előzékenységnek és megértésnek, mellyel mind a városi vízvezeték, mind a zárda építkezések munkálatait irányító urak és több munkás is a múzeum ügyét fölkarolták és előmozdították. A múzeum ügye iránt való érdeklődés növekedését mutatja az is, hogy múzeumunk ajándékozás útján is több értékes tárggyal gazdagodott. A szíves adományozók között Baits György (Bajót), Bajnok Lajos, Bauer József, Brutsy Pál, Csiky Vidor, Hacher Gyula (Csév), Iványi Ferenc, Kerényi Rezső, Kégly József (Sárisáp), Kicsindy Kálmán (Süttő), Komáromy János, Koronghy-Lippich Elek (Dr. Berényi Zsigmond útján), Klein Sándor, Kramer Vilmos, Oberth Erik, Polhammer Ignác, Reviczky Elemér, Riedl János (Nyergesújfalu), Sebők Ferenc, Selényi Vilmos (Lábatlan), Sipka Péter, Dr. Szabó János, Szakmáry Jakab (Süttő), Szalády József, Szatzlauer Gyula, ifj. Szilva Zoltán (Süttő) urak, továbbá