Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (IV.)

Esztergom vára és ostromai. 55 Szófi Szinán budai pasa csakugyan útban volt már Esztergom felé. Amikor erről Pálffy értesült, 4000 lovassal Cséven keresztül elébe ment és a Vörösvár mellett nyugodtan táborozó pasát meglepetésszerűen megtámadta, seregét szétverte. A felmentő sereg elmaradt, a vár falai pedig, amelyeket naponta 1500 — 1800 löveg ért, a folyton tartó ágyúzás következtében roskadozni kezdtek. Lala Mohamed augusztus 31-én célszerűbbnek látta a vár átadása fölött tárgyalásba bocsájtkozni, mely idő alatt a fogságban lévő Kopán bégnek folyton az ágyú torka előtt kellett állnia. A vár átadása szeptember 2-án történt. Az egyezmény szerint onnan mindenki sértetlenül távozhatott. A Dunán 30 hajón 823 harcképes török, 611 sebesült, 600 nő, 211 gyermek, összesen 2245-en távoztak Budára. A várban 60 német és 92 magyar fogoly is volt. Mondják, hogy a török őrség vesztesége az ostrom alatt mintegy 3500 ember volt, 40 pedig átszökött a keresztények táborába. Mátyás főherceg diadallal vonult föl a várba, ott a régi főtemplomban hálaadó istentiszteletet tartott. A vár főparancsnokává Pálffy Miklóst rendelte és őrségül Burgau őrgróf 10 zászlóalját hagyta hátra, Terszky ezredessel. A vár visszafoglalása azonban egy sajnálatos esemény emlékét hagyta hátra. A többnyire németekből álló várkatonaság között sok protestáns volt, akik a főherceg távozása után kardjaikkal és tőreikkel vadul rontottak neki a főtemplom szentszobrainak és képeinek, s a törökök által megkímélt műemlékeket kegyetlenül megcsonkították vagy megsemmisítették. A rombolás híre Rómába is eljutott és ott az a szeptember 29-én tartott konzisztóriumban került szóba. VIII. Kelemen pápa tudomására is hozta a császári követségnek, hogy ilyen körülmények között kénytelen lenne a háború további folytatásához a segélyét megvonni. A pápa unokatestvére, Aldobrandini, a megmaradt 5600 emberével tényleg vissza is tért Rómába. Pedig azidőben a pápa volt az, aki a törökök elleni hadjáratokhoz szövetségeseket szerzett, katonaságot és pénzt adott. Ő figyelmeztette követe Conti herceg által Rudolfot is arra, hogy álljon a szent ügy élére, mert — úgymond — a magyar nép harcias és hozzá van szokva, hogy vitéz fejedelmek kormányozzák. Ha az, kényelemszeretetében, nem is volt tevékenységre bírható, de mégis megtette azt, hogy Mansfeld Károlyban egy olyan hadvezért adott, aki a magyarok iránt nem volt ellenszenvvel, sőt már kinevezésekor értesítette Pálffyt, hogy a király utasításához képest mindent vele együtt akar intézni. Úgy is történt és nem bánta meg. Esztergom 1495-iki visszavétele a bizalomnak, az önérzetéhez és elismeréshez jutott magyar vitézségnek volt az eredménye 1

1 1 Szilágyi: Magyar nemzet története, V. 513. I Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából, 95—110. 1. Rónai Horváth Jenő : Magyar hadikrónika II. 47—52.1. Istvánffy id. mű XXVIII. 386. 1. Régi utazások, Budapesti Szemle 1890. És egyéb források.