Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

Esztergom Árpád-kori helyrajzáról. 31 mond.

1 Ennek temetője az idén került elő a tanítóképző udvarán, de ez átnyúlt az utca túlsó felére, ahol a XVII— XVIII. században temetkeztek, innen azután visszatértek a régi helyre, de mivel ott már vastag földréteg rakódott a végi sírok fölé, magasabb rétegben fölöttük ástak új sírokat. Szenttamáshegy és a Várhegy között akkor elég széles síkság volt. Ezen át út vezetett Buda felé. Szenttamáshegyen akkor nem volt község s a hegyfokon (promontorium) csak Jób érsek idején (1200 körül) keletkezett prépostság Becket Tamás, a szentté avatott canterburgi érsek tiszteletére. A prépostsági templom a mai Kálvária-templomtól távol épült, romjai a Lépcső-utca tetején található kis téren kerültek elő. A Szenttamáshegy dél felé a kisebb terjedelmű és magasságú Szent István-heggyel határos, amelyen ma a Szent István királynak szentelt kápolna áll. Az Árpád-korban Keresztelő Szent János tiszteletére állott itt kápolna. A Szenttamáshegy aljában Hévíz nevű község keletkezett. A mai Fürdő-szálló helyén akkor hévvizű tó állott. Ennek soha be nem fagyó vize a Hévíz nevű patakban folydogált a Kis-Duna felé, amelybe mocsaras partok között ömlött. III. Béla királyunk felesége, Anna királyné itt még 1200 előtt nyilvános fürdőt készíttetett, úgyhogy a középkor folyamán ez volt Magyarországon az első nyilvános fürdő. A pMak vizét gátakkal megduzzasztva malmok hajtására használták. Egyébként az egész területen rendszeres gyümölcstermesztés folyt a kertekben, melyeket tervszerűen telepítettek gyümölcsfákkal. A régi lakosok között szlávok is voltak, ezek Tapolcának, Toplicának mondották, mígnem a magyar környezetben ők maguk is, a község neve is teljesen magyarrá vált. Hévíz-falu mellett vonult el a budai nagy országút, amely majdnem teljesen összeesik a mai Ferenc József-út vonalával. Az út túlsó oldalán egykor az örmények (Armeni) telepe virágzott villa Érmen = Orményfalu. Az örmény vendégek mint élelmes kereskedők úgy látszik a XIII. század első évtizedeiben telepedtek ide, a tatárjárás azonban borzasztó csapást mért rájuk: még a kiváltságlevelük is elveszettIV. Béla hiába iparkodott elősegíteni talpraállításukat: a község sehogyan se birta visszaszerezni jólétét. A falut a káptalan újra telepítette : ez se használt. Az Anjou-kor elején (1315) megint újabb tetepítésekkel kísérleteztek, ismét kevés sikerrel. A várostól kelet felé az Aranyhegy, Előhegy és Kálváriahegy alján még két község volt: Újfalu, vagyis Szent Domonkos egyházának kerülete és Kovácsi. Újfalu középpontja a dominikánusok, más néven prédikátorok temploma és kolostora volt. Az első építés alkalmával Szent Katalin tiszteletére szentelték, de a tatárjárás„ után újra kellett építeni és ekkor Szent Domonkos lett a védőszentje. Őróla nevezték el az egész kerületet (districtus s. Dominici). A falu neve egyébként — bizonyosan az 1 Libád, Livád neve így, torzult formában maradt az utókorra. E városrész ugyanis semmiféle kapcsolatban sem volt Lévával, de a közismert név alkalmat adott a szóvégi d kicsinyítő képzőnek ilyen alakban való feloldására.