Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

24 Dr. Balogh Albin A város fejlődése a Duna mellett és a hegyek által nagyjából adva volt. A Duna vize és partja mint természetes közlekedési vonal Nyugat felől Esztergom közelében ütközik a völgyszorulat hegyeibe, úgyhogy mind a vízi, mind a parti út nagy kanyarulatokkal hosszabbodik meg az Alföld s egyáltalán kelet felé, holott Esztergomtól a pesti révnek a vörösvári völgyön át rövid és eléggé kényelmes átlós út kínálkozik. A Duna északi partján vezető útról egyébként is Esztergom közelében legcélszerűbb átkelni az Árpádkor többi politikai és gazdasági központja: Székesfehérvár és Buda felé vezető utakra, illetve tovább egyrészt Italia, másrészt Kelet felé. 'Mert igaz ugyan, hogy a római limes egyik legjelentékenyebb nemzetközi vonala, az Aquincum—Bregetio—Carnuntumi út a Duna mellett haladt, de ennek a partmenti erődöket összekötő és tápláló útnak első sorban sztratégiai jelentősége volt. A hegyek között átvezető utat egyébként a rómaiak is ismerték és használták, úgyhogy Csévtől, mint útjelző állomástól e második római út is Esztergom felé tartott és csak Tokodnál fordult nyugatnak, Bregetió, mint legio-tábor irányába; egy szárnyvonal azonban ebből az útból is Esztergomba vezetett. Ezekhez a kedvező földrajzi adottságokhoz járul még a Garam folyása, mely a Felvidék szívéből idevezető közlekedési utat jelöli, míg sebes vízével, áradásos partjaival a kelet-nyugati irányú közlekedést szintén dél felé, egyenesen Esztergomnak terelő tekintélyes akadályt képez, annyival is inkább, mert akkor a Várheggyel szemben torkollott a Dunába. így Esztergom az Árpádkorban a szárazföldi és vízi közlekedés természetes középpontjának bizonyul. Közlekedés szempontjából határozottan kedvezőbb helyzetben volt mint Buda, ahonnan a nyugat felől áramló forgalmat tekintve csak a Duna—Tisza közének homokoserdős vadona felé vezetett az út, holott Esztergom a fejlett Dunántúlt a legrövidebb úton kapcsolta össze a német birodalommal, illetve a lengyel fővárossal. Komárom, a római Bregetio vidéke még kevésbé lehetett versenytárs, mert a széles és rendkívül sebes folyású Vág nemcsak hogy nem terelt oda forgalmat, hanem a közlekedést egyenesen elterelte onnan. E kedvező földrajzi tényezőkhöz politikai megfontolások is járultak. Géza fejedelem a nyugati kultura áramlatával ezen a vidéken léphetett legközvetlenebb kapcsolatba, anélkül, hogy messzire eltávolodott volna az Árpádok törzsi birtokainak s egyúttal országának központjától. Itt érte legközelebb hűséges szövetségeseit, fiának támaszait, a Hont és Poznan nemzetséget. Végül Esztergom fekvése a hegyek és a síkság találkozásánál katonai szempontból is rendkívül előnyösnek mutatkozott. így történt, hogy Géza fejedelem Esztergomot tette meg országának fővárosává, a fejedelmi család állandó székhelyévé. Maga a város két központ körül alakult ki: az egyik központ a várhegy volt, a másik a királyi város. A várhegy akkor a Szentgyörgyhegy, illetve a Szenttamáshegy felé is meredeken emelkedett, majdnem úgy, mint ma a Duna felé eső