Esztergom Évlapjai 1930
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése
20 Dr. Schünemann Konrád Esztergom számára életkérdés volt a szomszédos érsekséghez való viszonya, ami gyakori ingadozásnak volt kitéve és időnként elkeseredett harcokra vezetett. Esztergom szabad királyi város annak a körülménynek köszönhette létét, hogy a fejlődés hordozóját, a latinvárost még akkor alapították, mielőtt az érsekség territoriális hatalommá vált volna, amikor a város területe még királyi birtok volt. A XII. század vége óta az érsekség földbirtoka mindig jobban terjeszkedik, részint királyi és privát adományozások, részint másfajta szerencsés szerzemények útján. A dolog természetében rejlik, hogy az érsekségnek arra kellett törekednie, hogy a királyi várost is lehetőség szerint tőle függő helyzetbe hozza és megfordítva, a polgárok elkeseredetten küzdöttek minden vonatkozásban függetlenségükért. Többé-kevésbé úgy volt ez Európának minden püspöki városában. Mihelyt az esztergomi érsekség territoriális hatalomszerű jellegre tett szert, amelyik többé-kevésbé összefüggő földbirtokokkal rendelkezett, nagyszabású telepítési politikát is űzött és meglehetős nagy számmal alapított városokat és falvakat. Természetszerűleg arra kellett törekednie, hogy a központban, a metropolisnál magánál is legyen városias telepe. Ez vagy úgy történhetett meg, hogy a királyi várost hozzák az érsekségtől függő helyzetbe, vagy úgy, hogy a királyi város versenytársául érseki várost alapítsanak. Hogy az előbbi megtörténhessék, ahoz a királyi város már ekorra túlontúl hatalmassá lett- Csak a Középkor vége felé, a teljes leromlás után terjeszthette ki egyidőre az érsek a városra is uralmát. Több eredménnyel kecsegtetett a második mód, konkurrens városnak — Vízivárosnak — alapítása, amit az érsek már a XIII. században megkezdett. 1239-ben Róbert érsek kieszközölte a király engedélyét, hogy az esztergomi Vár és a Duna között saját várost alapíthasson. Habár az erre vonatkozó okirat valódiságát kétségbe is vonják, az mindenesetre bizonyos, hogy a városalapítási tervek már ekkor megvoltak. Az alapítás a mongolok támadása miatt ekkor elhalasztódott, akik az esztergomi várat hiába ostromolták, míg a királyi város hatalmukba került. A tatárjárás után az volt IV. Béla király törekvése, hogy az egész országban biztos erődítményeket létesítsen és elsősorban a városokat hasonló katasztrófáktól megvédje. Ezzel függ össze az a terv, hogy a királyi várost a síkságról a Várhegyre áttelepítse. 1249-ben az esztergomi polgároknak adományozta a Várhegy. északi oldalát, melyet részben az érsektől kellett erre a célra megszereznie. A város áttelepítésének előfeltétele az lett volna, hogy a Várhegy lábánál a Duna mellett levő terület a királyi város birtokába jusson. Enélkül a terület nélkül az áthelyezés — amely úgy is a város fejlődési lehetőségének és forgalmi helyzetének jelentős rosszabbodását jelentette, — teljesen lehetetlen lett volna. Azonban az érsek — a király várakozása ellenére, — kitartott a terv mellett, hogy a Víziváros területén saját várost alapít. Ezzel a királyi város áttelepítése, ami az érsekség számára is tarthatatlan viszonyokat eredményezett volna, egészen meghiusult. Minden a régiben maradt. Úgy látszik, a polgárok egyáltalán nem is hagyták el régi lakóhelyüket. 1256-ban a királynak is bele kellett egyeznie az 1249-i rendelkezések visszavonásába. Az áthelyezésnek ez a visszavonása nem jelentett — mint hitték — a városra nézve súlyos csapást, hanem megfordítva, a város
