Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. P. Eszterle József Péter: A ferencesek első letelepülése Magyarországon

A ferencesek első letelepülése Magyarországon. 17 tény már akkora elterjedtséget és közismertséget s a magyar nemzet társadalmában oly tekintélyes elhelyezkedést és befolyást jelent, aminőre oly rövid idő alatt (két év) aligha tehetett szert a ferencesek provinciálisa, ennek megszerzése minden bizonnyal hosszabb időt igényelt. Ennélfogva 1231-től, mint a ferencesek hazai bejövetelének Szentkláray által megjelölt időpontjától, jó egypár évre vissza kell mennünk, hogy onnan számítva eljussunk a ferenceseknek beregi kirárályi egyezmény aláírásának e ténye által feltételezett, már megszilárdult és rendezett állapotaihoz, melyek befelé megerősödést és elterjedést, kifelé pedig tekintélyt és megbecsülést szereztek a rendnek. Egy rendtartománynak a kialakulása, akár custodiának, akár pedig provinciának nevezzük és bármilyen nagymértékben s akármilyen gyorsasággal terjedt is a rend, mégsem ment oly gyorsan, hogy egy-két éven belül már mint teljesen kialakult rendtartomány szerepelhetett volna. Ehhez hosszabb idő kellett, legkevesebb 4—5 év.

1 Hogy mikor tömörültek meglévő rendházaink tartománnyá, a „Custodia Strigoniensis"-szé, azt nem tudjuk biztosan megállapítani, de hogy 1227-ben már kialakult tartományról van szó, azt bizonyítják Fr. Thomas Eccleston föntebb idézett szavai, ahol fel vannak sorolva azon provinciák és custodiák, melyeknek az élén P. Albertus de Pisa angol provinciálissá történt kinevezése előtt állott. Ezek között ott találjuk felemlítve Magyarországot is. Ebből tehát világosan arra lehet következtetnünk, hogy ekkor magyarországi kolostoraink — miként fönt is megjegyeztük — már valóban rendtartományt képeztek. És ha most tovább következtetünk, arra a conclusiora lyukadunk, hogy ha 1227-ben már custodiába tömörülve találjuk hazai kolostorainkat, akkor a rendnek hazánkban való végleges letelepedését legkésőbb : 1224-re kell tennünk, vagyis arra az időre, amelyre vonatkozólag Holzapfel azt állítja, hogy a ferencrend egész művelt Európában elterjedt." Böröcz Marcell utal a „Speculum vitae Beati Francisci et Sociorum eius" egyik adatára, mely IV. Béla királyunkat tartja a ferencrend hazai meghonosítójának, mint aki a kisebb testvéreket fehér zászló alatt hozta be Magyarországba. Ez azonban — miként Böröcz maga is megjegyzi — a ferenceseknek nem az első letelepülésére, hanem inkább újabb rajnak nagyobb ünnepélyességgel történt bevonulására vonatkozik.

3 Ezt a véleményt megerősíti Kósa is, aki a ferenceseknek erre a „fehér zászló alatt" történt ünnepélyes bevonulására vonatkozólag ezt írja: „1235 körül egy új, forma szerinti rendház épült Esztergomban

4 (az első ugyanis kicsi viskó volt a keletkező rend első igényeinek megfelelően) s ebbe vezette be IV. Béla királyunk testvéreinket ünnepélyes felvonulásban, fehér zászló alatt,

5 miként rendis a rend első éveiben gyakran felcserélték, illetve a „custodiá"-t is a „provincia" szóval jelezték, amikor még nem voltak annyira kiforrott jogi terminusok. A pápai bullákról 1. : Bullarium Francisc. I. 131. 1. Wadding i. m. 1238. 3. 4. 1 V. ö. Karácsonyi i. m. I. 14. 1. 2 Holzapfel—Haselbeck i. m. 9. 1. 3 Böröcz M. : Ferencesek a középkori magyar irodalomban 37. 1. 4 melyet azután a tatárok leromboltak. 5 Fessler szerint a zászlót maga IV. Béla király vitte elől. I. m. II. 913. 1. V. ö. „Pauli Szent Vince leányai" 68. 1. 2