Esztergom Évlapjai 1928
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. P. Eszterle József Péter: A ferencesek első letelepülése Magyarországon
14 Dr. P. Eszterle József Péter évben Rómában tartott egyetemes rendi nagykáptalanon elválasztották a német provinciától, amelynek addig Custodia Strigoniensis néven alá volt rendelve és ettőlfogva mint teljesen különálló, független provincia szerepelt: Provincia Hungáriáé elnevezés alatt. 1 Ismét egy másik bizonyíték P. Vincentius de Berg-nek az állítása. „Testvéreinknek Magyarországba való első bejövetelét — úgymond azon időre helyezem és állapítom meg, amidőn az említett Fr. Albertus de Pisa, német provinciális, Lipót herceg hívására Ausztriába jött, vagyis 1224 —1227-ig terjedő időre, ámbár pontosan sem az 1224., sem az 1225., sem pedig az 1226. évet nem merem megjelölni; de mégis úgy vélem, a mi franciskánus rendünk 1227-ben vagy még előbb minden bizonnyal el volt terjedve Magyarországon és Fr. Albertus de Pisa kormányozta. " 2 Összehasonlítva ezt az adatot az előbbivel (Coronelli, Kósa és Eccleston nyilatkozatával), amely szerint P. Albertus de Pisa, mint német provinciális, 1227 előtt Magyarországon is kormányozta a kisebb testvérek rendjét: a ferenceseknek hazánkba való bejövetelét és letelepedését 1227-nél okvetlenül előbbre kell helyeznünk. Rapaics a ferencesek magyarországi bejövetelét szintén még az alapító életének idejére teszi, vagyis az 1226 előtti évekre. : i Karácsonyi legújabb műve: „Szent Ferenc Rendjének története Magyarországon 1711-ig" értelmében a ferencesek bejövetelét az „Analecta Franc." I. 7—8.-ra való hivatkozással 1229-re állapítja meg. Ez azonban már késői időpont. 4 Holzwarth Világtörténetének 4. kötetében, ahol Szentkláray Jenő dr., az akad. tagja és egyet, magántanár, 5 beszámol Magyarország köz- és magánjogi állapotáról és művelődési viszonyairól az Árpádok korában, a ferenceseknek hazánkban való letelepedését az eddig felsorolt összes bizonyítékokat felülmúlva, 1231-re teszi. „Assisi szent 1 V. ö. Kósa i. m. 6. 1. 13. Brevis Memória Prov. Capistr. 9. I. Catalog. Patrum et Fratrum Ord Min. Prov. Hung. S. Mar. nuncupalae 3 I Concisi Annnl 6 I. Balázsovits Odorik i. m. 18. 1. Schemat. Prov. Hang. S M^r 0. F. M ad an. 1904—1905. 12. 1, P. Farkas Szerafin : Scriptores 0. M S. Franc. Prov. Hung. 1. 1 Továbbá Chron Anon. A. F. I. 290. 1. : elsorolja a német provincia felosztott részeit, a magyarországi ferences rendtartományt külön ugyan nem emliti, de általánosságban hozzáteszi az előbbiekhez, hogy: „el per quas (sc. regiones) Ordo fűit felicissime diffusus et in dies incrementa traxit", vagyis mindazon országokra is kiterjedt e felosztás, amelyekben a ferencrend már szerencsésen elterjedt és még napról-napra örvendetesen tovább fejlődött. Ez pedig áll a hazai ferencrend terjedéséről is. A Chron. Anon.-val v. ö. Wadding i. m. 1239. 12. és Chronolog. hist. legális 24. 1. Azonkívül P. Fort Hueber : Menologium 124. Greiderer: Germ. Franc. I. 553. 1., ahol mondja, hogy: a szászországi, ausztriai és a magyarországi minister-provinciálisok (csak 1239-től kezdve van saját minister-provinciálisa I) 1239-ben összejöttek Prágában és tárgyalást folytattak a cseh ministerrel. Ez tehát már a német provincia szétosztása, illetve a magyarországi „Custod. Strig."-nek tőle való függetlenítése után történt. 2 Ratiocinium 245. 1. V ö. Kósa i. m. 4. 1. 6. 8 Rapaics Rajmund : Egyetemes egyháztörténelem II. 317. 1. 1. jegyz. 4 Karácsonyi i. m. I. 13., 161. 1. A meglévő krónikák azonban nem 1229-re, hanem 1228-ra teszik e küldetést, az Anal Franc. I. (nem 7—8., hanem) 17. I. is, az 1229,-i citálás tehát téves. Miként fentebb is kimutattuk, az Anal. Franc, és más egyéb források által említett 1228. küldetés nem megalapozása a magyar ferencrendnek, hanem a már akkor eléggé terjeszkedő rendnek újabb rendtagokkal való kibővítése és megerősítése, amit éppen a nagy mértékben való terjeszkedés követelt meg. 5 L. Holzwarth i. m. I. kötetének előszavát.
