Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Drahos János: Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben

Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben. 65 duló alkalmából papjaihoz intézett klasszikus latinságú főpásztori szózatai. Intelmeinek visszatérő főbb gondolatai: a pap legyen az ima és a munka embere; életének példájával világítson; tudjon tűrni, szenvedni és lemondani; legyen mindenkinek mindene. Ezekből a főpásztori megnyilatkozásokból úgy ismerjük meg őt, mint papjainak szerető, gondos atyját, kinek figyelme mindenre kiterjed. Az érdem nem marad dicséret és elismerés, a nehézség részvét és gondoskodás nélkül; a tespedést serkentéssel, a hibát figyelmeztetéssel, a makacsságot erélylyel, ha kell, büntetéssel küzdi le. Külön kell felemlíteni, hogy végrendeletében a következő szép szavakkal emlékezett meg papságáról: „Mindig büszke voltam papságomra, megvédelmeztem minden támadással szemben, épültem buzgóságán és a hívek örök üdvének előmozdításáért kifejtett tevékenységén. Azon tudattal távozom az isteni Birónak Ítélőszéke elé, hogy jó papságot hagyok utódomnak s kívánom, hogy neki is öröme teljék benne, amint nekem is örömömre szolgált hűséges ragaszkodása, különösen a megróbáltatás nehéz napjaiban." * Szívhezszólók azok a főpásztori körlevelei, amelyeket rendszerint a nagyböjt elején intézett híveihez. Terünk nem engedi, hogy ezekre részletesebben kitérjünk, csak röviden érintjük a főbbeket- 1914-ben „A mi Urunk Jézus Krisztusiról ír; 1915-ben „Krisztus keresztje és a háború keresztje" között von párhuzamot; 1916-ban hívei elé állítja azt az igazságot, hogy „A kereszt a lelkierő fája"; 1917-ben azzal vigasztalja híveit, hogy „Krisztus keresztje borús napjaink világossága" ; 1918-ban „A kereszténység és világbéke" kapcsolatát fejtegeti; 1920ban a társadalmi rendnek és a családi élet szentségének védelméről ad oktatást és buzdítást. Körlevelei alapján külön kis gyűjteményt lehetne összeállítani a háborúval összefüggő intézkedéseiről. Különféle rendkívüli ájtatossági gyakorlatokat rendelt el. Sürgette a sebesült katonák gondos ápolását és segítését. A hadikórházakat sűrűn személyesen is látogatta és vigasztalta a sebesülteket. A kezelése alatt álló Kasselik-alapítvány terhére külön sebesültszállitó-vonatot és kórházat tartott fenn. Az esztergomi Szent Anna-zárdával kapcsolatosan fiú hadiárvaházat létesített s annak gondozását a Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Művé-re bízta. Gyámolította az Országos Katholikus Szövetséget hadiárvaházainak létesítésében, különösen a budapesti Lövőház-utcai ház megszerzésében. Az ő égisze alatt indult meg és folyt egész napjainkig a külföldi katholikus gyermeküdültetés, melynek áldását sok ezer magyar kath. gvermek érezte. * Néhány fontosabb egyházkormányzati intézkedését a következőkben érintjük: Az egyházmegyei alapok és alapítványok szakszerű kezelése céljából a székesfőkáptalannal egyetértőleg 1914-ben létesítette a „Főegyházmegyei Alapítványi Pénztár"-t, mely 1926-ban az Esztergomvidéki Hitelbankba olvadt.