Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Drahos János: Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben

Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben. 63 való letelepedését. Támogatása mellett az Isteni Üdvözítőről nevezett soproni nővérek Budapesten megtelepedve a „Collegium Marianum" egyetemi hallgatónők internátusát és az úri nők otthonául szolgáló „Collegium S. Annae"-t nyitották. — Gyámolította a budapesti Hubautcai Salvatoriánákat, hogy nagyszabású modern intézethez, az Isteni Szeretet Leányait (Budapest, Knezits-u.), hogy monumentális svábhegyi anyaházukhoz, a KármeÜta apácákat (Budapest, Maglódi-út), hogy az árvák és elhagyott gyermekek gondozására szükséges épülethez jussanak. A hely szűke nem engedi, hogy ezirányú segítő és gyámolító tevékenységéről itt részletesebb adatokkal szolgáljunk. Annak is csak a puszta megemlítésére szorítkozhatunk, hogy a szegény egyházközségeket iskoláik fenntartásában és fejlesztésében részben a rendelkezése alatt álló alapokból, részben sajátjából készséggel segítette. Amikor a boldogult nagy prímásról mint a tanítás és nevelés hatalmas patrónusáról szólunk, külön ki kell emelnünk azt a szeretetet, amellyel esztergomi szemináriumán csüngött. Állandóan élénken érdeklődött még a legkisebb ügyei iránt is. Az intézettel szemben minden anyagi áldozatra kész. Szükség is volt ezirányú áldozatkészségére, mert a szemináriumnak úgyszólván összes birtokai a csehek áltai elfoglalt területen maradtak. Azelőtt a saját jövedelmeiből jól megélt a szeminárium; 1919. óta annak tekintélyes fenntartási költsége úgyszólván teljes egészében az érsek terhét képezte. Feljegyzésre érdemes, hogy a legszívesebben erre a célra áldozott. Évközben többször meglátogatta az intézetet, ilyenkor buzdítgatta a növendékeket; a vizsgálatokon rendszeresen részt vett. A szeminárium háztartásának vezetését 1913-ban, rövidesen székfoglalása után a Keresztes Nővérekre bízta. Különös érdeklődéssel viseltetett a létében veszélyeztetett bécsi Pazmaneum iránt, amelyben ő is nevelkedett és az intézetnek a kritikus időn való átmentése érdekében mindent elkövetett. Ezt a kérdést is nyugvóponthoz juttatta; a Pazmaneum tovább teljesítheti nemes feladatát. Bár a papnevelésnek ügyét ennyire a szivén viselte, a háború utáni években elegendő papjelöltnek még sem örvendhetett. Ezért a papi hivatások ápolását ismételten is lelkére kötötte papjainak, különösen az ifjúság nevelésével és oktatásával foglalkozó hitoktatóknak és hittanároknak. Ismételten is, az évnek június hónapjában, az egyházmegye minden templomában külön szentbeszédet rendelt a papi hivatásról. 1924-ben külön ájtatos egyesületet (Szentlélek-egyesület) alakított, melynek feladata az egyházi hivatások körül való buzgólkodás. Örömmel állapíthaljuk meg, hogy a papi pályára jelentkezők száma haladást mutat. Azonban sok évnek pótlására lesz még szükség, hogy a paphiány orvosoltassék. Ez a hiány idézte elő azt, hogy a székesfővárosi hitoktatásban kisegítésképen hitoktatónőket is kellett alkalmazni. Ezek kiképzésére megalakította 1917-ben a budapesti Angolkisasszonyok intézetével kapcsolatos „Ward Mária Kollégium"-ot. Ez eredetileg három éves kurzusból, újabban két évfolyamból áll, amelybe tanítónői oklevéllel biró hajadonok vétetnek fel. A tanfolyam sikeres befejezése után hitoktatás végzésére képesítő diplomát kapnak a jelöltek s a szükség szerint alkalmaztatnak. Jelenleg ötvennél több ilyen kisegítő hitoktatónő végzi a hitoktatást a székesfőváros iskoláiban.